Tavaszi kollekciónk közül ezúttal Hoffmann Petra választotta ki kedvenc fazonjait. Petrával több mint egy éve dolgozunk együtt a NON+ kommunikációs feladatain, emellett saját design boltját vezeti és folyamatosan új ötletek megvalósításán dolgozik. A közös munkáról és az idáig vezető útról beszélgettünk.
- Mivel foglalkozol, hogyan mutatnád be magad?
- Designelmélet szakon diplomáztam a MOME-n, hivatásomnak a designhoz kötődő feladatokat érzem. 10 évvel ezelőtt alapítottam a Stilblogot, mára az egyik legismertebb design tematikus online magazint, melyhez kötődően a korábbi években rendszeresen szerveztük vásárokat és különböző eseményeket, beszélgetéseket, előadásokat. Másfél évvel ezelőtt nyitottuk meg a Stilshopot a Bálnában, ahol hazai designerek kisszériás, kézzel készített termékeit kínáljuk. Emellett designkommunikációval is foglalkozom: a NON+-szal másfél éve dolgozunk együtt. Úgy alakult, hogy engem az új ötletek és azok megvalósítása motivál, ezért az állandó feladatok mellett folyamatosan megjelennek új projektek, amik mindig izgalmas kihívásokat rejtenek és új területek felfedezését teszik lehetővé.
- Mit szeretsz leginkább a munkádban?
- Éppen ezt a sokszínűséget, változatosságot, és azt a hatalmas szabadságot, amit ez a fajta önállóság jelent. Nagyon fontos számomra a folyamatos fejlődés. Az új kihívások új területek felfedezését, új emberek megismerését teszik lehetővé. Minden nap tanulok valami újat helyzetekről, emberekről és természetesen ezáltal saját magamról is. Számomra fontos, hogy a saját szabályaim szerint működjem. Apukám szerint öntörvényű vagyok, valószínűleg igaza van, de hát éppen miatta lettem ilyen - azt képzelem, hogy én tudom, hogy mi a legjobb nekem és ez a szakmai dolgokkal kapcsolatban is így van. Tök jó például, hogy nincs főnököm, azaz a saját magam alkalmazottja vagyok, ami azért elég kemény tud lenni, hiszen nálam a munkanap nyilván nem 8 órás, ugyanakkor cserébe bármikor megtehetem, hogy szabaddá teszem magam egy fél napra.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a NON+-szal?
- Ez egy régi történet, nagyjából tíz évre nyúlik vissza. Abban az időben a Mobili Mania bútorstúdióban dolgoztam, Saci pedig vállalt még belsőépítészeti munkákat, ezért sokat járt hozzánk bútorokat, kiegészítőket válogatni. Azonnal nagyon szimpatikus lett a határozott professzionalizmusa, stílusos fellépése, iszonyú menőnek láttam ezt a fajta függetlenséget, ahogy dolgozott. Sacival az elmúlt évek során sokat beszélgettünk és a mai napig fel tudok idézni tőle mondatokat és inspiráló gondolatokat, melyekkel arra ösztökélt, hogy találjam meg a saját utam, foglalkozzam a saját dolgommal, legyek bátor és higyjem el, hogy meg lesz az eredménye. Jelentős részben ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető, hogy végül mertem lépni és bele mertem vágni a saját terveim megvalósításába, amihez egyébként hatalmas bátorság kellett. Gyakorlatilag a legelejétől nyomon követtem a márka életútját és mindig elképesztően motiváló volt számomra Saci elkötelezett céltudatossága. Az elmúlt évek során ez nem az első alkalom, hogy együtt dolgozunk, de úgy érzem, hogy mostanra alakult ki a márka igazi mikrokörnyezete, valahogy mostanra álltak úgy össze a dolgok, hogy tökéletesen meg tudom találni a helyem benne én is és azt remélem, hogy a munkám eredménye is egyre látványosabb.
- Hogyan írnád le a saját stílusod?
- Az történt nagyjából tíz évvel ezelőtt, hogy a szürke árnyalatok kezdték el vonzani a szemem. Ez egyáltalán nem egy tudatos döntés eredménye, hanem egyszerűen csak így alakult, még a felismerés pillanata is megvan, ahogy bemegyek Brixtonban egy ruhaüzletbe és indulok gondolkodás nélkül a szürke színek irányába. Elfogadtam ezt a dolgot, azóta is ez van, minden ruhám szürke, fekete és fehér, annak is a 80%-a NON+ - haha! De tényleg! Olyan ez, mintha Saci nekem tervezné ezeket a darabokat, annyira eltalálja mindig, miben érzem jól magam. A kevesebb több elve nálam is alapérték, és nem csak az öltözködésre, hanem azt hiszem, az életem legtöbb területére épp úgy érvényes: nem érdekelnek a felesleges díszítések, gesztusok, viszont a lényeget szeretem minél tisztábban látni, ami persze legtöbbször nem a felületen keresendő. Tavaly karácsonykor kaptam Sacitól egy tökéletes idézetet erre vonatkozóan, ami így szól: “A jó design feltűnő, a tökéletes design láthatatlan.” Ebben a szellemben igyekszem legjobb tudásom szerint láthatatlan maradni.
Fotó: Kiss Lenke 'Dalocska'
Smink, haj: Agnes Pataky Makeup artist
