HUF

NONPLUS ÜZENET

Az üzenetek mindig fontosak voltak a NONPLUS életében: korábban kollekcióink egy-egy mottó ihletésében születtek, ezek a rövid szlogenek különféle formában sokszor meg is jelentek a ruhákon. A kis jelmondatok kedves "plusz" gesztusként hangsúlyozták a számunkra éppen érdekes, értékes és jelentős gondolatokat, melyeket szerettünk volna átadni a vásárlóinknak is.

Magánéletünkben és a NONPLUS-ra vonatkozóan is időről-időre megalkotjuk saját "jósjeleinket" - útmutatást kérve - melyhez a JI-KING jóskönyvet használjuk. A hagyomány szerint természetfeletti forrásból eredt azzal a céllal, hogy az embert élni segítse és a sorsába beavassa.

Carl Gustav Jung a Ji-kinghez írt gyönyörű előszavában mondja: "Aki ezt a könyvet használja, segítő szellemet kap, s a könyv maga is úgy viselkedik, mint egy bölcs mester, akihez az ember tanácsért fordulhat."

"64 jósjel van.
64 Isteni minta.
Ebben a 64 isteni "gondolatban" az egész teremtés benne van."

Időről-időre ebből a 64 jósjelből elrejtünk a NONPLUS ruhákba egy-egy üzenetet a számunkra aktuálisan fontos jelek közül, melyek 2023. nyári időszakában a következőek:

"TUNG ZSEN - EMBERI KÖZÖSSÉG"

"VU VANG - SPONTÁN CSELEKVÉS"

"TA CSUANG - NAGY HATÓERŐ"

Hiszünk benne, hogy a "véletlenszerűen" kapott jelekben mindenki megtalálhatja a maga számára éppen fontos és értékes mondanivalót élete jelen szakaszára vonatkozólag. A jósjelek szezononként és spontán megérzésünkből adódóan változnak, cserélődnek, így nincs állandóság és ismétlődés bennük.

Fogadd szeretettel üzeneteinket - bízunk benne, hogy miközben a választott NONPLUS ruhádat viseled, számodra is iránytűként szolgál majd a mindennapokban.

Keresd meg azt a jósjelet, amelyet a ruhádban találtál és engedd meg magadnak, hogy az "üzenet" megtaláljon és te megtaláld magadat benne.

Csodálatos utazást! :)

TUNG ZSEN - EMBERI KÖZÖSSÉG

Képjel: Száj egy házban, tető alatt. Ez a szótlan egyetértés jele. S az „ember” képe. Magyarul egy falu „lélekszámáról” beszélünk - kínaiul a „szájak” számáról. Innen a közösség eszméje.

Ez most a „másokkal”, az „együtt” időszaka. A sorsfeladat közös, s ehhez meg kell teremteni az egységet, a közösséget.

„Emberi közösség a szabadban: siker.
Üdvös átkelni a Nagy Vízen.
Üdvös az Igaz Ember kitartása.”

Sokféle emberi közösség van: nép, család, közös vállalkozás, sereg, párt, vallás, város, egyesület stb. De bármiféle „egység” jön létre a „sokféleségben”, az ősi tanítás azt mondja: minden valódi közösség alapja az Istennel való közösség.

Ha fönt nincs közös igazodási pontunk, alul, „vízszintesen” nem tudunk egymással tartósan megegyezni. Az állati csordát összetartja az ösztön, de az emberek közösségét csakis a Szellem tartja össze - s ha ez nincsen, akkor az egész önmagától széthullik, feldúlja a gátlástalan önzés. Nem véletlen, hogy a közös hit a legerősebb összetartó erő. Népek a hitvilágukkal együtt születnek. S ha a hitviláguk ereje gyengül, s istenükkel a kapcsolatot elveszítik, a közösség kiszárad, elkorcsosul, lezüllik, s végül eltűnik a történelemből. Az érdekkapcsolatok romlékonyak s rövid életűek.

Ez a jósjel azt üzeni, hogy sorsfeladatodat másokkal együtt kell megoldanod! (Közös életcél.) Talán ezt mások is érzik. Össze kell jönnötök egymással. Harmonikusan. Ha ez sikerül, erőtök összegződik, s a legmerészebb vállalkozásotok is eredményes lesz.

A harmónia megteremtésének első titka: rá kell érezni, fel kell ismerni, mi az, ami bennetek közös. Mi az, ami hasonló vagy ugyanolyan, lelkileg vagy eszmeileg rokon. Ez lesz az a pont, ahol egymásra rezonáltok, ahol egymás erejét megsokszorozzátok, s ez lesz az, ahová diszharmónia vagy a kezdődő széthúzás esetén vissza lehet menekülni, mint viharban egy biztos szigetre: minden valódi közösségben van egy szilárd centrum, egy csodafa, amelyet ha megérintünk, gyűlöletünk eloszlik, önzésünk leszelídül, s újra visszatér az „együtt” békéje. Ez a Szeretet-pont. Mindig van a másik emberben valami, ami szerethető, s ha ehhez visszatalálunk, mint a mágnes, összeránt bennünket a széthúzásból, s az egység újra megteremthető. Lényegében minden igazi közösségnek szeretet alapja van - még egy jó zenekarban is szeretni kell egymást a zenészeknek, legalábbis addig, amíg játszanak. Lehet, hogy koncert után utálják egymást - de amíg „benne vannak” a zenében, s a zene bennük van... addig együtt kell hogy legyenek, mint a szerelmesek. A Zenét szeretik - egymásban is. A jó zenekar közös „istene” a muzsika, ha a zenész megteremti vele a közösséget, zenésztársaival is harmóniába kerül.

„Ha ketten összegyűltök az Én nevemben: veletek vagyok!” Ez ennek a jósjelnek a misztikus, krisztusi értelme. Ha nincs közös szellemiség, nem jön létre igazi közösség.

A másik titok az így hangzik: „Ég együtt a Tűzzel: ez az emberi közösség képe. Az Igaz Ember természetük szerint osztályozza a népeket s megkülönbözteti a lényeket.” Vagyis az Egység másik titka: a Sokféleség. Nem begyúrni mindenkit egy közös masszába (ahogy azt a kommunizmus képzelte), hanem megőrizni mindenkinek a saját arcát, méltóságát, jellegét, képességét, szépségét, egyedi, különleges talentumát. Egy fán nincs két egyforma levél, mégis - s éppen ezért! - nagyra nő. Ahol egyformák vagyunk, ott erősek leszünk; ahol sokfélék, ott gazdagok. Ez még egy jó futballcsapatra is jellemző: van egy közös csapatszellem, egy közös cél, egy „mindenki mindenkiért” hit - és ezzel együtt tizen- egy teljesen különféle jellemű és készségű ember, akik az élet más területén talán nem is tudnának szót érteni egymással.

A lélektani cél: benső egységünk megteremtése. E jelben ingerlékenyebb, indulatosabb, hisztérikusabb az ember. A sok Jang erőt csakis az önismeret fénye tudja megszervezni. Sem- mit se „ösztönösen”, mindent „tudatosan”! A lélek erőit a fölismert életcélok összefogják. Akinek nincs célja: széthullik. De életcél- ja mindig, mindenkinek van: legfeljebb nem tud róla.

Gondolatok

„A mai ember - mondja Hamvas Béla - a közösségre nem érett meg... Az emberben lévő titáni Én minden módot megragad, hogy a közösséget megbontsa.” Ezt mindennap tapasztaljuk. Egónk oly mértékig túlfejlett, hogy igazi közősségi létre alkalmatlanok vagyunk. Most mégis ez a feladatod. Kérdésedre a válasz: együttműködni másokkal! Fölismerni, hogy itt közös dologról van szó. Egymás sorsával is el kell most számolnunk. A jósjel biztató. Sikert kínál, s azt, hogy igenis bele kell vágni, bátran, mert a helyzet ígéretes - feltéve, hogy a bárki részéről föltámadó egoizmus nem dúlja szét az egységet. És még valami. Az az „emberi közösség”, amelyről itt szó van, túl van minden csoportérdeken. Az, hogy az emberek „szabadban” találkoznak, azt jelenti, hogy itt sem érdekek, sem előítéletek, sem „világnézetek”, sem vallásos hovatartozások nem játszanak szerepet. Az Isten itt nem református vagy zsidó „istent”, hanem az Örök Egyet, a Taót jelenti. S minden emberi lényben azt, akihez közöm van, s akit (vagy amit) szeretni tudok benne. Abból, hogy két ember azonos vallású, még nem következik, hogy valódi, tartós kapcsolatban tudnak élni egymással. Csakis akkor, ha azon a ponton társulnak egymással, ahol az egónak már semmiféle érdeke, „meggyőződése” nem működik. (Rómeó és Júlia története arról szól, hogy egy közösségre teljesen képtelen világban hogyan jön létre két ember között valódi sorsközösség. Az ilyen nem szükségképpen szerelmi történet! A háború és az 56-os magyar szabadságharc idején számos esetet tapasztaltam, amikor olyanok fogták meg egymás kezét, akik más körülmények között ellenségek is lehettek volna. És gyakran meg is haltak egymás mellett, mint Shakespeare hősei.)

Amit a „Tung Zsen”-ben fel kell ismernünk, az az, hogy itt sorsközösségről van szó. Olyan feladatról, amelyről nemcsak nekem, de másoknak is számot kell adni: közös a cél. Az egyes vonások arról szólnak, hogy az ego (az önzés, a különállás, a frakcióteremtés, a nyitottság és az odaadás hiánya) milyen mértékben akadályozza a harmonikus együttműködést.

Vonások

1. Társulás a kapun kívül. Nincs hiba.

Nyitni kell. Ki kell lépned zárt világodból. Ez az első feltétele annak, hogy társakra találj.

2. Társulás (cung) klán szellemmel. Megszégyenülés.

A „cung” eredetileg törzsi, faji, családi érdekszövetséget jelent.
De jelentheti azt is, hogy bizonyos doktrínák, „tanok” vagy hiedelmek hozzák össze az embereket. Az ilyen „közösségek” mögött mindig az önérdek munkál, s ezért előbb-utóbb megszégyenülnek. Az ilyen „klánok” mindig mások ellen élnek. Bármit hazudnak is, az ilyen csoportokat nem a Szellem (a Tao) vezeti, hanem az a mohóság, ami a „darwini állatember” ösztöne: elvenni másoktól, hogy nekem, nekünk legyen! Az egoizmus itt frakciót alakít s megbontja a közösséget.
Gyakran úgy, hogy önmagának is azt hazudja, hogy ehhez joga van mert neki van igaza. Nincs igaza! Ahogy egy emberi lélek, úgy egy közösség is meg tud hasonlani önmagával. Ilyenkor rendszerint mindenki veszít, de legfőképpen mégis az, aki a meghasonlást előidézte.

3. Fegyverét bozótba rejti. Magas dombra mászik. Három évig nem emelkedik fel.

Pártpolitikában ismerős helyzet: a bizalmatlanság, a ravaszkodás próbálja megdönteni az erős vezetőt. Ehhez azonban gyenge - viszont hosszú időre megosztja az egységet. A kommentárok nyugalomra intenek. Nem lázadni!

4. Fölmászik a magas városfalra, de nem tud támadni. Jó szerencse!

A sikertelen lázadás után ez most a megbékélés lehetősége. Válaszfalak vannak még közöttünk, de nincs már háborúság, s ez lehetőség a harmónia megteremtésére. Sem agresszió, sem ravaszkodás nem dúlja föl az egységet; mindenki tudja, hol vannak a határai, s azokon nem lép túl. Talán tiszteletben tartja mások határait is - s ez nagy dolog. Bizonyos önvédelemre s a másik önvédelmének elismerésére még egy eszményi közösségben is szükség van.

5. Akik összetartoznak, először sírnak, majd nevetnek, ahogy a sereg katonáit is összehozza a keserves küzdelem s a győzelem öröme.

Sok népmese tipikus története: nagy megpróbáltatások után a fiú s a lány egymáséi lesznek. A megpróbáltatásokra szükség van. Utólag jövünk rá: sorsszerűek. Az igazi harmóniáért meg kell küzdeni. Ez a vonás azt mondja: harcolj, mert érdemes! Még akkor is, ha néha kétségbeesel. Az öröm azt a felismerést jelenti, hogy „összetartozunk”.

6. Közösség a réten. Nincs megbánás.

Minden olyan „közösség”, amely nem az egyetemes szeretet alapján áll, csak árnyéka a valódinak. De el kell fogadni. A földön semmi sem tökéletes. Valami mindig hiányzik: a lelkünk mélyére süllyedt „arany-kor”. Minden kapcsolatunk csak bizonyos „síkokon” működik. Ez is ilyen. Nem baj.

VU VANG - SPONTÁN CSELEKVÉS

Képjel: „Vang” azt jelenti, hogy „hazug”, „hamis”, „önmagába bonyolódott”, „ostoba”, „sóvárgó”, „csaló”, „nyugtalan”. A Vang képe egy olyan nőt ábrázol, aki elindult valamiféle csábítás után. „Vu” pedig azt jelenti, hogy mindezek „nélkül”.

Csakis az igazi, benső hangodat kövesd! Ehhez meg kell szabadulnod mindattól, ami szorongó egód műve: félelmeidtől, előítéleteidtől, gátlásaidtól, múltad rossz beidegződéseitől, és a szüntelen sóvárgástól, hogy mit hoz a jövő. Ne nézz a jövőbe! Élj itt és most!

A jósjel olyan dinamikus helyzetet jelöl, amikor a szellemünket kell követni. (Alul a Dörgés - felül a Menny Akarata.) A jósjel parancsa: szabadulj meg egód rémuralmától! Cselekedj szabadon, önfeledten! Ilyen cselekvésre mondjuk, hogy „spontán”. De sajnos, ez félreérthető. Ha valaki megszabadul az ego kontrolljától, tette éppúgy lehet állati és ösztönös, mint szabad és szellemi. Az ihletett művész és a bátor szamuráj éppúgy „egótlanul” cselekszik, mint az önmagáról megfeledkezett ember, aki állati agresszióját követi vagy „fejveszetten” menekül. Szabadság azonban csak felfelé van! Ez a jósjel azt sugallja, hogy kövesd szellemedet. Ehhez azonban vissza kell szerezned előítéletektől és gátlásoktól mentes természetes gyermeki állapotodat, azt a nyitottságot, amelyet elvesztettél. Élj a jelenben! Itt és most! Ne várd a jövőt, ne nyomasszon a múlt: bízz Isten akaratában!

Keresztényeknél ez az a pillanat, amikor nem kell töprengened, mert a „Szent Szellem megmondja, mit kell szólnod és tenned!” Nem kell fogalmazni, tervezni és főleg aggodalmaskodni. Engedd el magad, s rájössz, hogy nem szabad örökösen kavarni, hajtani, nyüzsögni, törekedni: a sors sodrása hajt, s a jó szél röpít. Ha ebben az állapotban meg tudod tartani magad: „magasztos sikered” lesz. De csak akkor, ha nem várod! Ha tovább tekered elméd szorongó-sóvárgó imamalmát, balszerencsés leszel!

Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért, ha nem is gondol rá - ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész! Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd - szinte önmagától. Ha előre sandítasz, figyelmedet s erődet ellopod a jelentől: gondatlanul vetsz, és ezért aratásod is szánalmas lesz. Aki önző módon előre-hátra sandít, szorong s reménykedik, aki egóját követi, annak - Konfuciusz szerint- „hiányzik tetteiből az Ég akarata s áldása”. Meg kell szabadulnod mindattól, ami nem a te valódi szellemi célod. Meg kell szabadulnod a rossz szokástól, az ambíciótól, az éngörcstől - meg kell találnod igazi lényed hangját.

Gondolatok

Hagyd, hogy minden magától alakuljon! Ne avatkozz bele, mert elrontod!
Ezt tanácsolja a Vu Vang jósjele. Ez nem azt jelenti, hogy légy teljesen passzív, hanem azt, hogy inspiráltan cselekedj. Költők legszebb verseiket ihletetten írják. Az ilyen költemények szinte maguktól születnek. Ha ésszel, ambícióval, számítgatással beleavatkoznak: a mű eltorzul, és színvonala leesik. És még valami. Minden költő akkor találja meg a saját hangját, amikor ihletetten ír! És nem amikor különféle elméleteket követ, vagy kínkeservvel szüli költeményeit. Saját valódi természetedet csakis akkor pillanthatod meg, ha önfeledten cselekszel. Ilyenkor vagy igazán önmagad!

Egyébként - egód ellenőrzése alatt - nem mersz önmagad lenni. Arra a kérdésre, hogyan legyek ihletett, a Vu Vang negatív feleletet ad: azt mondja: meg kell szabadulnod a „hazug”, „méricskélő”, „sóvárgó” énedtől, és kiszabadul belőled az ihlet! Ha szállni akarsz, a homokzsákot kell kidobni. Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben, csupán azért, mert türelmetlen, mohó és számítgató énedre hallgattál: megdöbbennél! Angyalok munkáját tetted tönkre, mert a konok fejed után mentél. Ha a jósjel tanácsát követed, sok váratlan esemény bukkan föl az életedben. Részint azért, mert aki önfeledt, az tényleg nem „vár” semmit: a jelenben él. Másrészt azért, mert valóban ismeretlen dolgokkal találkozol, új ügyekkel, váratlan eseményekkel, véletlen fordulatokkal. (Milyen pontos a magyar szó: véletlen az, amit nem „véltünk” előre! Ez nem azt jelenti, hogy törvénytelenül bukkant föl a semmiből jött, csak azt, hogy mi nem gondoltuk, hogy így lesz.) A váratlanra nem kell készülnöd. Ha jó: örülni fogsz neki. Ha rossz: túllépsz rajta vagy megoldod. Aki önfeledt (spontán), annak sorsmegoldó képessége szinte határtalan. Amit máskor évekig bogoz vagy végleg összegabalyít, azt most néhány mozdulattal megoldja.

Vonások

1. A spontán tett üdvös. Haladj csak!

A „szív” első rezdülései jót súgnak. Ez lehet új cél, új terv, új ismeretség. Ami indul, biztató. Vannak olyan első „megérzéseink”, amelyekben nemcsak egy út kezdetét, de mintha még a végét is előre látnánk.

2. Ha szántás közben nem gondolsz az aratásra, ha irtás során nem foglalkozol a mező hasznosításával, akkor érdemes vállalkoznod valamire.

Ne sandíts a jövőre, jutalomra, eredményre. Feledkezz bele abba, amit csinálsz, ne akarj gyorsan meggazdagodni!

3. Meg nem érdemelt balszerencse. Lehet, hogy egy elkötött tehén a vándornak nyereség, a városlakónak veszteség.

Aki önfeledten (spontánul) él, az még a balszerencsét is könnyen veszi, s hamar elhárítja. Nem esik kétségbe, sőt, lehet, hogy azt gondolja: „Ez még jó lesz valamire!”, s erőt merít belőle. De ha „városlakó” vagy, beletapadsz a bajba, és siránkozol a veszteségen.

4. Aki állhatatos, hibátlan marad.

Igaz valód elveszíthetetlen, megölhetetlen - senki nem tudja elvenni tőled. Ha benső Napod szüntelenül világít: nincs okod aggodalomra! Senkire se hallgass, csak saját erőforrásodra.

„Az ember igazi természete isteni és erős!” - mondja Vivekananda. „Légy hű önmagadhoz!”

5. Ha olyan betegség sújt, amelyben vétlen vagy, ne használj orvosságot, meggyógyul magától.

Az ősi Kínában a „gyógyulás” „örömöt” is jelentett. A mesterséges ne rontsa el a természetest. Az emberi ne rontsa el az istenit. Csak azt hozd helyre, amit te rontottál el. (Sok „betegség” ilyen!) Vizsgáld meg, vétkes vagy-e. Ha igen: hozd helyre. Ha nem: hagyd, hogy az ügy megoldja magát! Ha nem ezt teszed, tovább rontod.

6. Spontán cselekvés. Minden lépés hibás. Semmi sem előmozdító.

Maradj nyugton. Ha az „ihletedre” hallgatsz, most nem csinálsz semmit. Várj!

(Megjegyzés: harcművészeti taktikáról azért nem írtam, mert ez a jósjel azt az alapvető lelki tartást írja le, amellyel a harcosnak állandóan rendelkeznie kell. Nehéz elérni, igen sok munka kell hozzá. Itt azonban föltehetően még bennünk, egyszerű emberekben is fölsejlik ennek a „spontán cselekvésnek” a titka. Mint egy villanás. Mint egy sugallat! Mint egy olyan pillanat, amelyre azt mondjuk: „lélek- jelenlét”. Mindannyiunknak vannak intuitív élményei. Legfeljebb nem tudjuk hosszan kitartani azokat. De bevillan, s megtapasztaljuk, hogy milyen hatásosan és „magától” működik ilyenkor minden.)

TA CSUANG - NAGY HATÓERŐ

Képjel: Nagy Ember - és fegyver s egy erős szolgáló. Ez később az intellektuális kaszt jele lett.

Gyűlik az erő. Lehet életerő, lelki erő, szellemi erő..., mindenesetre olyan benső erő, amely hat és inspirál, s egyre nagyobb hatalomhoz juttat. „A Nagy Hatóerő előnyös jósjel.” „Az ember igazi természete - mondja a bölcs - isteni és erős. Ami gyengeség benne, az téves vágy és téves gondolat.” Akár tudatában vagy, akár nem, erőid rohamosan gyűlnek, és ez sugárzik rólad. Érzi a környezeted is. Vigyázz, mert hatással vagy mindenkire, és ha ez nem tudatosul benned, nem fogod fölismerni, hogy amit tapasztalsz, azt te váltod ki az emberekből. Ha derűs vagy, derűsek lesznek; ha szorongó, szorongók..., ha ideges, mindenki nyugtalan lesz körülötted és zaklatott - mert erős a hatásod.

Gyűlnek teremtő erőid, s megvalósulásra törnek - érik a tett! -, a gond csak ott van, hogy a dúsuló energiák nincsenek egyensúlyban. Sok a Jang és kevés a Jin - és ezért az a veszély fenyeget, hogy visszaélsz a hatalmaddal. Több vonás a kitörő kecskebak szimbólumával figyelmeztet, hogy a felgyülemlő erők, ha nem irányítja őket megfontoltság, nyugalom és alázat, komoly károkat okozhatnak. Hatalmunkkal mindannyian visszaélünk. Ez az Ős-vétkünk. Az egyik - leggyakoribb - emberi vétek, amikor másokat elnyomunk, kizsákmányolunk. Amikor nem erősek vagyunk, hanem erőszakosak! Az erőszakos nemcsak mások, de végső soron a saját életét is tönkreteszi: Úgy uralkodik, hogy a másikat elnyomja, s ebbe mindketten belerokkannak.

Nincs „győztes” elnyomó! A másik - szintén gyakori, de rejtett - vétek, amikor saját erőnket nem ismerjük fel. Aki nem tudja, hogy minden gondolatával teremt, és azzal áltatja magát, hogy gyenge és kiszolgáltatott, önmaga ellen is vétkezik, mert elfelejti isteni eredetét. Terveid beérnek. Külső-benső erők segítik. Ehhez tudnod kell, hogy: „Az Igaz Ember nem lép olyan útra, amely a hagyománynak nem felel meg.” Ez a hagyomány azt mondja: a Hatalom: szolgálat! Minél erősebb vagy, minél nagyobb hatalmad van, annál inkább felelős vagy másokért. Aki pedig legfelül van, annak nincs „énje” - minden tettével, gondolatával szolgál - még a lélegzetét is másokért veszi. (Gondolj Jézus hatalmára!) Erőszakos az, aki önmagát szolgálja - s ebben lehet a legnagyobbat bukni. A jel biztató, s egyben figyelmeztet: egy több száz lóerős versenyautó vezetőjének fokozott a felelőssége.

Gondolatok

Minden tettnek megvan az időszerűsége. Cselekedni a legnagyobb hatásfokkal akkor lehet, amikor erőid éppen a csúcsponton vannak. Fizikában ez a robbanáspont. Odáig sűrűsödnek, onnan kezdve ritkulnak: a csúcspont az a pillanat, amikor a felgyülemlett energiák tetté robbannak. Ez egyébként ennek a jósjelnek a harcművészeti tanácsa is: a csúcsponton kirobbanó tett jellemzője, hogy pontos és nyugodt. Aki ezt nem éli meg, könnyen lehet görcsös, erőszakos, hisztérikus, türelmetlen, vakmerő, kapkodó.

Ez a nagyon ígéretes jósjel végig a „túlakarás”, a „türelmetlenség” és a másokkal szembeni felelőtlen erőszak (dominancia) veszélyére figyelmeztet. Az igazán erős ember szinte alig csinál valamit - mégis minden megvalósul körülötte. Aki nincs tisztában erejével, az állandóan nyüzsög, akar, intézkedik, beavatkozik, és alig ér el eredményt. Amit kiharcol magának, hitvány, összetákolt - sok esetben kártékony is. Egy indiai bölcs azt mondta: egy rossz közlekedési rendőr kézzel-lábbal mutogat, és nagy zűrzavart csinál - a másik csak a szemével int, és rendben mennek a dolgok körülötte. Ez a Nagy Hatóerő. Összpontosítsd ezt az erőt! És valósítsd meg célodat, nyugodtan, türelmesen.

A jósjel rejtett üzenete a benned lévő Mágushoz szól: teremtésedet valóra válthatod, de felelős vagy érte. Élhetsz s visszaélhetsz vele. Legyen meg - általad - az Isten akarata! A valódi Hatalom úgy működik, hogy észre sem veszik. Egyszer csak ott van, nem tudják, ki tette és hogyan. Az isteni Mágia jele, hogy észrevétlen. Mert aki műveli: láthatatlan. Másik dimenzióból hat. És nem jön ki tapsra.

Vonások

1. Erő (hatalom) a lábakban. Továbbmenni: balszerencse. Őrizd őszinteségedet (Jou fu).

Túl korai a helyzet az akcióhoz. Gyűjts még erőt! A „Cseng” szó eredetileg nem továbbmenetelt vagy akciót jelentett, hanem „büntető expedíció” indítását. A „Jou fu” pedig nem „őszinteséget”, hanem a „jó szellemek támogatását” jelentette. Mégpedig hűséggel, az ego és az Én harmóniájával. Vagyis: veled vannak a jó szellemek, de várd ki a tett idejét. Ha korán indulsz, hamar kimerülsz, mert elfogy az erőd.

2. Az út nyitva előtted.

Indulhatsz. A jelek biztatók. De légy állhatatos, s őrizd meg végig a „középpontodat” - szíved nyugalmát. (A hatásos tett titka, hogy az ember nem vész el benne: cselekvés közben is megőrzi hideg fejét, egyensúlyát, tisztánlátását. Nehézség nem aggasztja, siker nem teszi lelkessé.)

3. A közönséges ember visszaél hatalmával. Az Igaz Ember hálót (ürességet) használ. Tovább menni: baj. A kecskebak a sövénybe döf, s megsérülnek a szarvai.

Az ego nemcsak akkor szül bajt, ha hatalmát már elérte, hanem már az odafelé vezető útja is csúnya, nehéz karmát szül. Az Igaz Ember itt a „nem cselekvéssel” arat majd diadalt. „Isten hálójának - mondja a bölcs - nagyok a szemei, mégis minden fönnakad rajta.” Most ne tégy semmit. Légy üres. Semmi sem a tiéd - legkevésbé a hatalom. Ha megkapod is, nem magadnak kapod.
Buddha legszebb szobra egy trónust ábrázol, amelyen nem ül senki. Minél hatalmasabb valaki, annál kevésbé használja hatalmát.
Aki törtet benned, az a közönséges ember - csak bajt hoz és ellenségeket szül.

4. Szűnnek a gondok s a bánatok. Az állhatatosság üdvös. A sövény megnyílik, nincs fennakadás. Nagy kocsi tengelyén nyugszik a hatalom.

Biztató jóslat. Már nem az egód, hanem benső lényed vezérel. A kocsi tengelye láthatatlan, mégis nagy súlyokat elbír. Aki megérdemli a hatalmat, azon soha nem látszik. Lassan eloszlanak az akadályok. Indulhatsz. Amikor rádöbbenünk, hogy semmi sem a miénk: megkapjuk.

5. Elhagyja bak-természetét, és könnyedén változik. Nincs megbánás.

Már nem vagy- konok és erőszakos. Tudod a „víz”-taktikát: úgy győzöd le az ellenállást, hogy türelmesen, lágyan alkalmazkodsz; könnyedén forgatod vitorláidat. Haladj az áramlattal.

6. A bak a sövénybe döf. Se előre, se hátra, semmi sem előmozdító. Nehéz munkával továbbjuthatsz. (A hiba nem hosszú életű.)

Ismételten akarod, akarod, akarod - s végül se továbbjutni, se visszalépni nem tudsz. Saját konokságod rabja lettél. Továbblépni nem lehet: minden feszülés, akarás, vágy és ambíció csak szorít a csomón. A munka itt leépítést jelent. Abba kell hagyni a hibás gondolati mágiát, a vágyódást vagy éppenséggel a gyakorlati nyüzsgést. Állj meg, szabadulj meg rögeszméidtől - és várd ki a jó időt.