Az üzenetek mindig fontosak voltak a NONPLUS életében: korábban kollekcióink egy-egy mottó ihletésében születtek, ezek a rövid szlogenek különféle formában sokszor meg is jelentek a ruhákon. A kis jelmondatok kedves "plusz" gesztusként hangsúlyozták a számunkra éppen érdekes, értékes és jelentős gondolatokat, melyeket szerettünk volna átadni a vásárlóinknak is.
Magánéletünkben és a NONPLUS-ra vonatkozóan is időről-időre megalkotjuk saját "jósjeleinket" - útmutatást kérve - melyhez a JI-KING jóskönyvet használjuk. A hagyomány szerint természetfeletti forrásból eredt azzal a céllal, hogy az embert élni segítse és a sorsába beavassa.
"A Ji csing a természeti törvények felismerésén keresztül rávezeti olvasóját a világegyetem működésének megértésére és így a helyes gondolkodásra, valamint a tao szerinti élettel való harmóniára. Egy olyan rendszert nyújt, ami szimbólumok segítségével magyarázza meg, miként történnek a dolgok a világban és az emberben."
Bővebb magyarázat: itt
Carl Gustav Jung a Ji-kinghez írt gyönyörű előszavában mondja: "Aki ezt a könyvet használja, segítő szellemet kap, s a könyv maga is úgy viselkedik, mint egy bölcs mester, akihez az ember tanácsért fordulhat."
"64 jósjel van.
64 Isteni minta.
Ebben a 64 isteni "gondolatban" az egész teremtés benne van."
Időről-időre ebből a 64 jósjelből elrejtünk a NONPLUS ruhákba egy-egy üzenetet a számunkra aktuálisan fontos jelek közül, melyek 2024/2025-ben a következőek:
"TA CSU - NAGY ERŐ ÖSSZEGYŰJTÉSE"
"CSIA ZSEN - AZ EMBER CSALÁDJA"
"CSIN - HALADÁS"
"JI - GYARAPÍTÁS"
"TUNG ZSEN - EMBERI KÖZÖSSÉG"
"VU VANG - SPONTÁN CSELEKVÉS"
"TA CSUANG - NAGY HATÓERŐ"
"CSI-CSI - BETELJESEDÉS (ÁTKELÉS) UTÁN"
"CSUN - KEZDETI NEHÉZSÉGEK (CSÍRÁZÁS)"
"CSIEN - SZERÉNYSÉG"
"HENG - KITARTÁS (TARTÓSSÁG)"
"KUAN - TISZTÁNLÁTÁS (FIGYELEM)"
"CSIEN - FOKOZATOS FEJLŐDÉS"
"LÜ - ÁTUTAZÓ"
"FU - VISSZATÉRÉS (ÚJRASZÜLETÉS)"
"TAI - VIRÁGZÁS (HARMÓNIA)"
"SENG - FELTÖREKVÉS"
"TUN - VISSZAVONULÁS"
"FENG - BŐSÉG"
Hiszünk benne, hogy a "véletlenszerűen" kapott jelekben mindenki megtalálhatja a maga számára éppen fontos és értékes mondanivalót élete jelen szakaszára vonatkozólag. A jósjelek szezononként és spontán megérzésünkből adódóan változnak, cserélődnek, így nincs állandóság és ismétlődés bennük.
Fogadd szeretettel üzeneteinket - bízunk benne, hogy miközben a választott NONPLUS ruhádat viseled, számodra is iránytűként szolgál majd a mindennapokban.
Keresd meg azt a jósjelet, amelyet a ruhádban találtál és engedd meg magadnak, hogy az "üzenet" megtaláljon és te megtaláld magadat benne.
Csodálatos utazást! :)
TA CSU - NAGY ERŐ ÖSSZEGYŰJTÉSE
"Képjel: Egy hatalmas Ember kiterjesztett karokkal - a „Nagy” jele - és termékeny, fekete föld, amely a folyó felgyűlt iszapjából keletkezett.
A teremtő energiák lassacskán gyülekeznek.
De élni azonban az ilyen nagy erőkkel csak akkor lehetséges, ha ezeknek az erőknek az alkalmazásához a feltételek megérettek.
Korai cselekvés kapkodáshoz, az erők elfecsérléséhez vezet. A szelídítetlen erők égetnek. A tettet meg kell érlelni. Ahogy egy terhes asszonyt feszíti az új élet, úgy feszülnek most benned jövődet teremtő energiák.
Türelem. Kitartás. Várni s érlelődni! A megérett gyümölcs magától lehull.
Az út nyitott előtted. Üdvös időszak. Ha megértél: indulhatsz!
Erőt gyűjteni azt is jelenti, hogy fölöslegesre nem szabad elpazarolni. Az igazi feladatra kell összpontosítani.
„Emlékezetem lapjáról letörlök minden léha jegyzetet, hogy csak parancsod éljen, egyedül!” - kiáltja Hamlet királyfi, amikor apja szellemétől megtudja, mi a sorsának a feladata.
Jól teszed, ha kilépsz megszokott környezetedből. Tágabb körbe - túl eddigi határaidon. „Az Igaz Ember ősi hagyományok titkát kutatja, s lefordítja saját korának nyelvére. Innen tudja, mi az üdvös cselekvés.”
A Hegyben Égi erők rejlenek - ez a két kua alkotja a jósjelet.
A nagy akció előtti létfázis ez: összegyűjteni, felhalmozni, koncentrálni, a visszatartott erőt megérlelni, megszelídíteni - és feltör majd, mint a forrás."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
CSIA ZSEN - AZ EMBER CSALÁDJA
"Képjel: Az Ember jele - s az otthon idillikus képe: háztető alatt egy malac.
A család a legkisebb Egység - és mindennek az alapja. A „család” az ősi Kínában oly mértékben volt az egész emberi létezés mintája, hogy felfogásuk szerint még a halálon is túlmutatott: az elköltözöttek szellemcsaládja a földi családdal szoros kapcsolatban maradt.
Ez a jósjel - jelképes értelemben - egy bensőséges és tartós közösség megteremtéséről szól: ez most a sorsfeladat. „Ha meg akarod javítani a világot – mondták -, először az államot kell megjavítani; ha az államot akarod megjavítani, először a családot kell, s ahhoz, hogy a családodat megjavítsd, először javítsd meg magadat!”
Ez ennek a jósjelnek az első tanácsa: lelked erői „családtagok”, élj egységben önmagaddal. Aki önmagával rossz viszonyban él, az másokkal is rossz viszonyba kerül. Mindent önmagunkon kell kezdeni. Belülről kifelé: ez életünk és körülménycink megváltoztatásának egyetlen lehetséges iránya. Ezért mondja a kép: „Az Igaz Ember szavai a lényeget mondják, lénye pedig a változásban is hűséges és kitartó.”
A családban ez az „Apa” szerepe. A jósjel neve azért nem csupán „család”, de az „Ember családja”, mert itt olyan közösségről van szó, amelyet nem pusztán ösztönök, érdekek vagy öntudatlan érzések terelnek össze, hanem a belátó Értelem is. Csak az emberi Értelem képes felismerni, hogy „Ezekkel sorsom van!” Vagyis abban a „család”-ban, amiről itt szó van, nem a vérségi és érzelmi kapcsolatok a döntők, hanem elsősorban az „isteni rend”, amit csakis a tudatos Ember képes megteremteni. Ebben a Mintában az apának, az anyának és a különböző nemű és korú gyermekeknek éppolyan helyük és minőségük van, mint a Naprendszerben a Napnak, a Holdnak és a bolygóknak.
Nemcsak a Csia Zsen, de minden jósjel vonalai az alsó egyestől a legfelső hatosig megfelelnek a családtagoknak; az ősi kommentárokban úgy is szerepelnek, mint „idősebb fivér és fiatalabb nővér” stb. Én erről azért nem beszéltem, mert a mai olvasó már nem érzékeli, hogy a különféle családi szerepek milyen társadalmi és spirituális erőkkel állnak analógiában.
A mai család oly mértékig zuhant széjjel, hogy még a legjobb esetben is csupán érzelmi vagy érdekközösség. A legújabb időkben inkább tragédiák, botrányok, válások és gyötrelmek színhelye, mintsem a kozmikus rendnek az az idillikus tükörképe, amit valaha jelentett, s ami természetesen már csak „leesett” formában - a kínai családokban még ma is fellelhető. Ezért fontos, hogy az Apa szavai a lényeget mondják. Az apának tudnia kell, mi a jó és mi a rossz. Ezt a tudást nem kívülről, a társadalmi mintákból kapta - mert azok éppenséggel lehetnek romlottak, hazugok és alacsonyrendűek, ahogy ma azok is! -, hanem saját szívétől, önérzetétől és le- szűrt élettapasztalatától.
„Anyám kezéből édes volt az étel / Apám szájából szép volt az igaz” - mondja a költő. Erről van itt szó. Ami pedig a kitartást illeti, az azt jelenti, hogy az igazi nevelés nem a szigorú büntetés és a szerető engedékenység pofozó-simogató taktikáján múlik, hanem mindenekelőtt a példán! A mintán! Gyermekünkre elsősorban lényünkkel hatunk! Azzal, akik vagyunk! Amit mondunk, kevés. Egész lényünkkel nevelünk.
Az Apa adja a család rendjét. Az Anya pedig az összetartó erejét.
„Az asszonyi erény az üdvös!” - mondja a bölcs. Minden családot az anyák tartanak össze - nélkülük széthullik az egész. A „család” minden közösség alapja.
Lelkünk önmagában is „család”; ha behunyjuk szemünket, érezzük azokat az erőket és azokat a tereket, melyek által önmagunk irányító „apja”, gondoskodó „anyja” vagyunk, és lelkünk gyülekezetében azokat a vágyakat, érzéseket, célokat, amelyeket jó vagy rossz „gyermekként” föl kell magunkban nevelnünk. Egy harmonikus ember benső világa: „eszményi család”.
De hivatalban, boltban, gazdaságban, munkahelyen, műhelyben vagy bárhol, ahol még emberszabású élet van, megjelenik a „családdá” válás igénye, mert a minta az emberrel együtt született. (Az államélet vezetőjében még ma is ösztönösen „Papát” látunk - ez az, amivel a diktátorok gyalázatosan visszaélnek.)
Minden olyan közösség, amely nem a család-mintára épül: embertelen. Ahogy embertelen egy multinacionális vállalat - ezt érzi mindenki, aki ilyennél dolgozik, bármennyi pénzt keres is.
Kérdésedre a Csia Zsen a Család mintájával válaszol. Ez éppúgy lehet bensődre, mint valóban a családodra vagy bármiféle sorshelyzetre vonatkozó kérdés, amelyben megjelenhet a harmónia lehetősége éppúgy, mint a minta szétdúlása; egy idillikus emberi kapcsolat lehetőségeinek megvalósítása vagy felrúgása. Megmutatja, mi a harmóniához vezető út stratégiája - és mik azok az erők, amelyek ezt a harmóniát fenyegetik."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
CSIN - HALADÁS
"Képjel: A felkelő Nap fényében felröppennek a madarak.
Felkel a Napod, és minden kivilágosodik! A Csin a haladásnak, a kibontakozásnak, a kivirágzásnak, a felnövekedésnek az időszaka, amikor a dolgok kifényesednek. Fénybe lépsz... minden „napvilágra” kerül.
A boldogulásnak, a prosperálásnak az időszaka. A kiragyogó napfényben erőt kapsz, és magad is erősebbé válsz. Fogadd magadba a szellemi erőket - és adj magadból másoknak. Amit hunyt szemmel átélsz, ha arcodra süt a ragyogó napfény: ez a „csin” élménye! Vágyak, rögeszmék, hétköznapi célok nem fontosak ilyenkor: érzed, hogy élni jó, a föld jó, az ég jó... Minden jó.
Ez az ihlet állapota. Ilyenkor többnek érzed magad. Ami eddig nehéz volt, most könnyű, ami eddig homályos, most tiszta. „Legyen világosság!” - ez a legfőbb óhajunk. Persze, ilyenkor minden látható lesz: nemcsak a szép, a ronda is! Előtűnnek hibáid, gyengeségeid, rejtett vétkeid..., de nem baj, legalább most látod és tudod, hogy a Fény erősebb, mint a sötétség, és lelkesen dolgozhatsz magadon. A Nap, ami ilyenkor fölragyog: benned van! Elborította a „külső sötétség”: mások véleménye, ostobasága, rosszindulata, korunk vaksága és gonoszsága; amióta élsz, azon dolgozik ez a világ, hogy elfelejtesse veled: Isten lakik benned!
Most fölvillan. A fény belőled világít. Úgy is mondhatnám: rajtad keresztül - mert ilyenkor a láthatatlan világ segítsége is átragyog életeden. Most nemcsak látsz, de „világítasz” is. Ezért téged is jobban látnak. Jobban becsülnek. És értékelnek.
„Haladás. Az erejében bízó (kang) herceget megszámlálhatatlanul sok lóval ajándékoz- zák meg. Egyetlen nap három ízben (sokszor) is.” A „kang” azt is jelenti: „nyugodt, szilárd, békés, vidám, örömteli”. Ez mind, együtt. Erejében az bízik, aki az egésszel együtt van! Istennel, a Taóval, a látható és a láthatatlan világgal! Az ilyen ember legyőzhetetlen."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
JI - GYARAPÍTÁS
"Képjel: Egy edény túlcsordul az anyagi és szellemi javaktól.
A növekedés, kibontakozás, fejlődés, termékenység és feldúsulás ideje. Az előző jel a Csökkentés volt - ez most a Gyarapítás időszaka. Apály után a dagály.
„Gyarapítás. Üdvös, ha van célod, amelyet követsz. Üdvös átkelni most a Nagy Vízen.” A jósjel mögött az egymást segítő és növelő erők harmóniája áll. Ezt úgy éled meg, mint a valóra válás korszakát. Régóta vártad - most megérkezik. Ami most indul, az jó szelet kap és messzire jut. A Szél és a Gerjesztő (Dörgés) együttes munkája ez. E jelben a gondok megoldódhatnak, kapcsolatok és tervek virágzóvá válhatnak. Használd ki a jó szelet!
Legyen világos terved, úti célod, és add bele vállalkozásaidba minden erődet. Most rádöbbenhetsz, mennyi erőd van! (A gyógyulás és felerősödés jele ez, a külső-benső életenergiák feldúsulása.) Személyiséged is gazdagodik.
Az ember sokkal jobban megismeri önmagát a „menő”, sikeres, mint a sikertelen korszakaiban, mert ilyenkor az addig rejtett jó és rossz tulajdonságok a felszínre kerülnek. Akiben hatalom- vágy bujkált, az ilyenkor meghülyül a hatalomtól, az egoista pedig jó lapjárás esetén hajlamos lesz minden sikerét önmagának betudni. A sikerben minden ember lelepleződik - jó esetben önmaga előtt is.
Közhely, hogy a „hatalomtól mindenki meghülyül”. Így van ez más kísértéssel is: jó lapjárás idején az ego is felpuffad, s hajlamos minden sikerét saját varázshatalmának betudni. Ezért mondja a Bölcs: „A Gyarapodás idején az Igaz Ember, ha jót lát: követi, ha hibája van: elhagyja.”
E jósjelnek végső oldása az, amit Jézus mond: „Az ember semmit sem vehet, ha nem a mennyből adatott neki!” A jó élettervet onnan tudod megkülönbözetni a rossz tervtől, hogy a „jó” mások számára is üdvös - a „rossz” csakis neked hozhat hasznot. Az „átkelés a Nagy Vízen” azt jelenti, hogy bár nem tudod, mi vár odaát, azt se, milyen veszélyes az út, de vágj neki bátran! A Mester tudja, mi vár odaát. De nem mondja meg. Szükséged van ahhoz a bátorsághoz s önfeledt merészséghez, amelyet csakis az ismeretlenbe való ugrással szerezhetsz meg.
Egyelőre csak egyetlen támaszod van: a hited. Higgy magadban s a Mesteredben! Mindennapi értelemben a jósjel vállalkozásra biztat. Fogj bele, s hajtsd végre!"
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
TUNG ZSEN - EMBERI KÖZÖSSÉG
"Képjel: Száj egy házban, tető alatt. Ez a szótlan egyetértés jele. S az „ember” képe. Magyarul egy falu „lélekszámáról” beszélünk - kínaiul a „szájak” számáról. Innen a közösség eszméje.
Ez most a „másokkal”, az „együtt” időszaka. A sorsfeladat közös, s ehhez meg kell teremteni az egységet, a közösséget.
„Emberi közösség a szabadban: siker.
Üdvös átkelni a Nagy Vízen.
Üdvös az Igaz Ember kitartása.”
Sokféle emberi közösség van: nép, család, közös vállalkozás, sereg, párt, vallás, város, egyesület stb. De bármiféle „egység” jön létre a „sokféleségben”, az ősi tanítás azt mondja: minden valódi közösség alapja az Istennel való közösség.
Ha fönt nincs közös igazodási pontunk, alul, „vízszintesen” nem tudunk egymással tartósan megegyezni. Az állati csordát összetartja az ösztön, de az emberek közösségét csakis a Szellem tartja össze - s ha ez nincsen, akkor az egész önmagától széthullik, feldúlja a gátlástalan önzés. Nem véletlen, hogy a közös hit a legerősebb összetartó erő. Népek a hitvilágukkal együtt születnek. S ha a hitviláguk ereje gyengül, s istenükkel a kapcsolatot elveszítik, a közösség kiszárad, elkorcsosul, lezüllik, s végül eltűnik a történelemből. Az érdekkapcsolatok romlékonyak s rövid életűek.
Ez a jósjel azt üzeni, hogy sorsfeladatodat másokkal együtt kell megoldanod! (Közös életcél.) Talán ezt mások is érzik. Össze kell jönnötök egymással. Harmonikusan. Ha ez sikerül, erőtök összegződik, s a legmerészebb vállalkozásotok is eredményes lesz.
A harmónia megteremtésének első titka: rá kell érezni, fel kell ismerni, mi az, ami bennetek közös. Mi az, ami hasonló vagy ugyanolyan, lelkileg vagy eszmeileg rokon. Ez lesz az a pont, ahol egymásra rezonáltok, ahol egymás erejét megsokszorozzátok, s ez lesz az, ahová diszharmónia vagy a kezdődő széthúzás esetén vissza lehet menekülni, mint viharban egy biztos szigetre: minden valódi közösségben van egy szilárd centrum, egy csodafa, amelyet ha megérintünk, gyűlöletünk eloszlik, önzésünk leszelídül, s újra visszatér az „együtt” békéje. Ez a Szeretet-pont. Mindig van a másik emberben valami, ami szerethető, s ha ehhez visszatalálunk, mint a mágnes, összeránt bennünket a széthúzásból, s az egység újra megteremthető. Lényegében minden igazi közösségnek szeretet alapja van - még egy jó zenekarban is szeretni kell egymást a zenészeknek, legalábbis addig, amíg játszanak. Lehet, hogy koncert után utálják egymást - de amíg „benne vannak” a zenében, s a zene bennük van... addig együtt kell hogy legyenek, mint a szerelmesek. A Zenét szeretik - egymásban is. A jó zenekar közös „istene” a muzsika, ha a zenész megteremti vele a közösséget, zenésztársaival is harmóniába kerül.
„Ha ketten összegyűltök az Én nevemben: veletek vagyok!” Ez ennek a jósjelnek a misztikus, krisztusi értelme. Ha nincs közös szellemiség, nem jön létre igazi közösség.
A másik titok az így hangzik: „Ég együtt a Tűzzel: ez az emberi közösség képe. Az Igaz Ember természetük szerint osztályozza a népeket s megkülönbözteti a lényeket.” Vagyis az Egység másik titka: a Sokféleség. Nem begyúrni mindenkit egy közös masszába (ahogy azt a kommunizmus képzelte), hanem megőrizni mindenkinek a saját arcát, méltóságát, jellegét, képességét, szépségét, egyedi, különleges talentumát. Egy fán nincs két egyforma levél, mégis - s éppen ezért! - nagyra nő. Ahol egyformák vagyunk, ott erősek leszünk; ahol sokfélék, ott gazdagok. Ez még egy jó futballcsapatra is jellemző: van egy közös csapatszellem, egy közös cél, egy „mindenki mindenkiért” hit - és ezzel együtt tizen- egy teljesen különféle jellemű és készségű ember, akik az élet más területén talán nem is tudnának szót érteni egymással.
A lélektani cél: benső egységünk megteremtése. E jelben ingerlékenyebb, indulatosabb, hisztérikusabb az ember. A sok Jang erőt csakis az önismeret fénye tudja megszervezni. Sem- mit se „ösztönösen”, mindent „tudatosan”! A lélek erőit a fölismert életcélok összefogják. Akinek nincs célja: széthullik. De életcél- ja mindig, mindenkinek van: legfeljebb nem tud róla."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
VU VANG - SPONTÁN CSELEKVÉS
"Képjel: „Vang” azt jelenti, hogy „hazug”, „hamis”, „önmagába bonyolódott”, „ostoba”, „sóvárgó”, „csaló”, „nyugtalan”. A Vang képe egy olyan nőt ábrázol, aki elindult valamiféle csábítás után. „Vu” pedig azt jelenti, hogy mindezek „nélkül”.
Csakis az igazi, benső hangodat kövesd! Ehhez meg kell szabadulnod mindattól, ami szorongó egód műve: félelmeidtől, előítéleteidtől, gátlásaidtól, múltad rossz beidegződéseitől, és a szüntelen sóvárgástól, hogy mit hoz a jövő. Ne nézz a jövőbe! Élj itt és most!
A jósjel olyan dinamikus helyzetet jelöl, amikor a szellemünket kell követni. (Alul a Dörgés - felül a Menny Akarata.) A jósjel parancsa: szabadulj meg egód rémuralmától! Cselekedj szabadon, önfeledten! Ilyen cselekvésre mondjuk, hogy „spontán”. De sajnos, ez félreérthető. Ha valaki megszabadul az ego kontrolljától, tette éppúgy lehet állati és ösztönös, mint szabad és szellemi. Az ihletett művész és a bátor szamuráj éppúgy „egótlanul” cselekszik, mint az önmagáról megfeledkezett ember, aki állati agresszióját követi vagy „fejveszetten” menekül. Szabadság azonban csak felfelé van! Ez a jósjel azt sugallja, hogy kövesd szellemedet. Ehhez azonban vissza kell szerezned előítéletektől és gátlásoktól mentes természetes gyermeki állapotodat, azt a nyitottságot, amelyet elvesztettél. Élj a jelenben! Itt és most! Ne várd a jövőt, ne nyomasszon a múlt: bízz Isten akaratában!
Keresztényeknél ez az a pillanat, amikor nem kell töprengened, mert a „Szent Szellem megmondja, mit kell szólnod és tenned!” Nem kell fogalmazni, tervezni és főleg aggodalmaskodni. Engedd el magad, s rájössz, hogy nem szabad örökösen kavarni, hajtani, nyüzsögni, törekedni: a sors sodrása hajt, s a jó szél röpít. Ha ebben az állapotban meg tudod tartani magad: „magasztos sikered” lesz. De csak akkor, ha nem várod! Ha tovább tekered elméd szorongó-sóvárgó imamalmát, balszerencsés leszel!
Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért, ha nem is gondol rá - ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész! Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd - szinte önmagától. Ha előre sandítasz, figyelmedet s erődet ellopod a jelentől: gondatlanul vetsz, és ezért aratásod is szánalmas lesz. Aki önző módon előre-hátra sandít, szorong s reménykedik, aki egóját követi, annak - Konfuciusz szerint- „hiányzik tetteiből az Ég akarata s áldása”. Meg kell szabadulnod mindattól, ami nem a te valódi szellemi célod. Meg kell szabadulnod a rossz szokástól, az ambíciótól, az éngörcstől - meg kell találnod igazi lényed hangját."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
TA CSUANG - NAGY HATÓERŐ
"Képjel: Nagy Ember - és fegyver s egy erős szolgáló. Ez később az intellektuális kaszt jele lett.
Gyűlik az erő. Lehet életerő, lelki erő, szellemi erő..., mindenesetre olyan benső erő, amely hat és inspirál, s egyre nagyobb hatalomhoz juttat. „A Nagy Hatóerő előnyös jósjel.” „Az ember igazi természete - mondja a bölcs - isteni és erős. Ami gyengeség benne, az téves vágy és téves gondolat.” Akár tudatában vagy, akár nem, erőid rohamosan gyűlnek, és ez sugárzik rólad. Érzi a környezeted is. Vigyázz, mert hatással vagy mindenkire, és ha ez nem tudatosul benned, nem fogod fölismerni, hogy amit tapasztalsz, azt te váltod ki az emberekből. Ha derűs vagy, derűsek lesznek; ha szorongó, szorongók..., ha ideges, mindenki nyugtalan lesz körülötted és zaklatott - mert erős a hatásod.
Gyűlnek teremtő erőid, s megvalósulásra törnek - érik a tett! -, a gond csak ott van, hogy a dúsuló energiák nincsenek egyensúlyban. Sok a Jang és kevés a Jin - és ezért az a veszély fenyeget, hogy visszaélsz a hatalmaddal. Több vonás a kitörő kecskebak szimbólumával figyelmeztet, hogy a felgyülemlő erők, ha nem irányítja őket megfontoltság, nyugalom és alázat, komoly károkat okozhatnak. Hatalmunkkal mindannyian visszaélünk. Ez az Ős-vétkünk. Az egyik - leggyakoribb - emberi vétek, amikor másokat elnyomunk, kizsákmányolunk. Amikor nem erősek vagyunk, hanem erőszakosak! Az erőszakos nemcsak mások, de végső soron a saját életét is tönkreteszi: Úgy uralkodik, hogy a másikat elnyomja, s ebbe mindketten belerokkannak.
Nincs „győztes” elnyomó! A másik - szintén gyakori, de rejtett - vétek, amikor saját erőnket nem ismerjük fel. Aki nem tudja, hogy minden gondolatával teremt, és azzal áltatja magát, hogy gyenge és kiszolgáltatott, önmaga ellen is vétkezik, mert elfelejti isteni eredetét. Terveid beérnek. Külső-benső erők segítik. Ehhez tudnod kell, hogy: „Az Igaz Ember nem lép olyan útra, amely a hagyománynak nem felel meg.” Ez a hagyomány azt mondja: a Hatalom: szolgálat! Minél erősebb vagy, minél nagyobb hatalmad van, annál inkább felelős vagy másokért. Aki pedig legfelül van, annak nincs „énje” - minden tettével, gondolatával szolgál - még a lélegzetét is másokért veszi. (Gondolj Jézus hatalmára!) Erőszakos az, aki önmagát szolgálja - s ebben lehet a legnagyobbat bukni. A jel biztató, s egyben figyelmeztet: egy több száz lóerős versenyautó vezetőjének fokozott a felelőssége."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
CSI CSI - BETELJESEDÉS (ÁTKELÉS) UTÁN
"Képjel: Átkelés a folyón - s mellette a "befejezés" képe: valaki éppen az étkezés befejezésénél tart.
Amit valamikor elindítottunk: megérkezett.
Amire törekedtünk, létrejött... vagy éppen „beteljesedőben” van. Minden lefutja a maga küzdelmes körét, és végül eljut valahová: ez lett belőle! Kikerült az öntőformából... tetszik, nem tetszik: ilyen lett. A kör - látszólag - bezárul. „Beteljesedik.”
Ilyenkor teremtő erőink rövid ideig egyensúlyba kerülnek: Tűz-Víz nem harcolnak, hanem egymást segítik.
Valami, aminek megteremtésén fáradoztunk, most láthatóvá válik: létrejön.
Egy kapcsolat, egy szerelem, egy forradalom, egy társadalmi átalakulás, egy munka, amelyet valaha elkezdtünk, egy ház, amelyet építettünk... bármi, ami eddig formálódott, alakult, most kiteljesedik.
Ilyenkor jönnek a bajok!
A tiszta forradalom után jön a korrupt világ, a boldog házasság elindul az unalom s tönkremenés útján; új házunkba beköltözik a zűrzavar s a diszharmónia.
Nincs törékenyebb egyensúly, mint a „beteljesülés” pillanatnyi állapota. Ahogy létrejön, máris korhadni kezd; ott ólálkodik körülötte a felbomlás, a szétzüllés, az „entrópia”.
Befejezni ugyanis - mondják a kínai bölcsek - nem lehet semmit, mert az élet: végtelen.
Egy-egy kört le lehet futni, csakhogy ez nem végződik sehol, mert valójában nem kör, hanem spirál: máris indul a másik. A végtelen örvénylánc folytatódik tovább.
Mitévők legyünk, ha egy karma-kört jól-rosszul lefutottunk?
Erre ad tanácsot a Csi Csi.
„Befejezés (átkelés) után. Siker a kicsinyben van. Üdvös jósjel. A kezdés (új lépés) előnyös! A befejezés: zűrzavaros.”
A bölcs pedig hozzáteszi:
„Az Igaz Ember gondol a bajra, felkészül rá, s megóvja magát tőle.”
Mit jelent ez?
Először is azt, hogy javítgat még a helyzeten. Nagy dolgot nem tehet: a tett kijött már az öntőformájából, apró munkával itt-ott még korrigálni tud rajta, de nem sokat.
Ezzel a bomlás folyamatát késleltetni lehet, de megakadályozni nem. Fontosabb elkezdeni az újat!
Ez szervesen nő ki az előzőből, mégis új.
Mondok egy érzékletes példát. Mondjuk, testileg kívánsz valakit. A tiéd lesz. Az ölelés csúcsa, a „Csi Csi” állapot: a „Beteljesülés”.
Ha ezután már nem kell a másik, az orgazmusban átélt egység visszahullik újra a külön-külön lét magányába.
Ha azonban a kielégülés után elindul valami mélyebb lelki vonzalom is, a kapcsolat tovább tart, „új kör” indul, és lesz belőle először szerelem és talán házasság.
A házasság egy újabb „Csi Csi” állapot: „Beteljesülés”.
Ha ezután nem indul egy „új kör”, és a szerelemből nem lesz mélyebb sorsközösség, mondjuk a két ember nem indítja el az „anya” és „apa” új szerepkörét - a házasság zűrzavarba kerül s széthullik.
A sorsközösség (szeretet) újabb „Csi Csi” állapot: „Beteljesülés”.
De amikor felnőnek a gyerekek, és ott marad a két öreg, a feladat újra csak az: indul-e még valami új, ami a halálig összetartozó nagy ezüst- és aranylakodalmas párkapcsolatok misztikus titka - vagy visszahullanak a magányba, és lesz belőlük két egymást bántó és maró, örömtelen vénember.
Minden létkör végén el kell kezdeni az újat!
A természet is így működik: még ki sem bontakozott teljesen a növény, de az új élet magvát máris érleli magában!
Nagy titok ez. Megőrizve újítani és újítással megőrizni. Ebben a folyamatban semmi sincs végleg „befejezve”.
(Ha a fenti példát végigviszed: az aggkori boldogság alatt ott van a boldog szülők, házasok és szerelmesek minden beteljesült élményének évgyűrűje!)
Csiszold, finomítsd, „tökéletesítsd”... S mi lesz az új?"
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
CSUN - KEZDETI NEHÉZSÉGEK (CSÍRÁZÁS)
"Képjel: Egy zsenge fűszál küzdelmesen kibújik a föld alól.
Minden kezdet nehéz. A csírázás, a sarjadzás, a szülés, egy új terv vagy egy új létforma elkezdése nagyon nehéz. A teremtésnek is ez a legnehezebb pillanata: a káoszból rendet formálni, a zűrzavarból harmóniát, s a gondolatból eleven lényeket.
Most kezdődik valami.
A bölcsek ezt biztatónak látják, s erre a jósjelre is rámondják a mágikus formulát: jüan, heng, li, csen!
Itt annyit jelent, hogy csírázás, növekedés, virágzás után beérik a törekvések édes gyümölcse. Azt is jelenti, hogy ez a folyamat hosszú lesz, mert átmegy mind a négy fázison. Azt is mondja, hogy ez egy próbatétel. S főleg azt, hogy amikor belekezdesz valamibe, emlékezz arra, amit gyerekek írtak valaha új füzetük első oldalára: „Isten nevében kezdem el.”
Minden üdvös tett áldozatból született.
A kezdet azért nehéz, mert nagy ellenállást kell legyőznöd. Gondolj a súlyos, kemény, sűrű föld s a fiatal kis sarj drámájára.
Nemcsak gyenge, tapasztalatlan is. Erejét a keserves küzdelmekben szerzi meg.
Aki fölfelé él, azt a bajok, gondok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik és összemorzsolják.
Élj fölfelé!
Gondolj a járni tanuló kisbabára: ezerszer elesik, megüti magát, de föláll újra s újra, s a végén tud járni!
A jósjel azt tanácsolja: ne a távoli céljaiddal foglalkozz, hanem küzdj meg a jeleneddel.
S kérj tapasztalt segítőket, akik jártasak már a „csírázás” küzdelmes folyamatában! Hallgass a jó tanácsokra, s fogadd el a segítséget!
A jósjel biztató. Az üdvös eredmény csak akkor marad el, ha megriadsz a nehézségektől, ha önsajnáló módon gyengének véled magad, s főleg ha szétszórt vagy, s átengeded magad a zűrzavarnak.
Az Igaz Ember rendet teremt. A hagyomány szilárd alapjára támaszkodik - ami azt jelenti, hogy rendíthetetlen hite van. („Rendíthetetlen” azt jelenti, hogy „hisz a Rendben”.)
Az evvel rokon kínai kép (a Lun) azt mutatja, hogy a Nagy Ember a sok szálat fonallá sodorja. A rend itt ezt is jelenti: a sok kicsi egyetlen nagy egységgé áll össze. Mint a sejtes növekedésben. Itt is fontos az összegyűjtés, a mennyiségi folyamat sok apró küzdelme, amelyek új minőséget szülnek a világra."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
CSIEN - SZERÉNYSÉG
"Képjel: Egy száj - s egy kéz, amely gabonaszálakat egyesít s választ szét, egyenlően. Jelentése: az ember igazságosan mérlegeli benső dolgait, s ez nyilvánul meg "külső" életében. "Tiszta szívből szól a száj. Annak mutatom magam, aki valóban vagyok.
A „Csien” neve csak hangzásban hasonlít az 1. jósjelhez, a Teremtőhöz. Itt most azt jelenti, hogy szerény, alázatos, éntelen, tiszteletteljes, előzékeny.
Feladatod most az, hogy éntelenné válj.
Bármit kérdeztél, szerénységgel tudod megoldani.
A mai ember ezt nem érti, sőt régen se nagyon értették.
„Te mosod meg az én lábamat?!” - kérdezte Jézustól a megdöbbent Péter. S utána még föl is kiáltott: - „Soha!”- És Jézus azt válaszolta neki: - „Amit én teszek, azt most még nem érted, de később majd megérted.”
Péter a pöffeteg egóról vette a Nagyság mintáját. Azt hitte, a Mester, a Főpap, az Isten „fönt” van, s mint egy földi Császár, megközelíthetetlen pompában ragyog. Nem tudta még elképzelni sem, hogy a valódi király előtte térdel, az ő poros lábait mossa, és saját ruhájának kötőjével törölgeti.
Nem értette, hogy „aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb”.
Ez a gondolat nemcsak hogy idegen tőlünk, de szemérmetlen képmutatásnak is tartjuk.
Amit nem tudunk a valódi alázatról, az a következő.
Az éntelenség (alázat) mágikus aktus. Amilyen mértékben fölszámolja magában valaki az ego uralmát, oly mértékben kezd sugározni lelkének rejtett atomereje, lesz egy magányos kis emberkéből kozmikus hatalmú, isteni lény, aki az Egész erejével él, és annak fényével világít.
Ha Jézus csak egy kicsit is gőgös lett volna, nem tudta volna az emberiség történelmét gyökeresen megfordítani - és ma már senki sem beszélne róla.
„Aki megalázza magát, felmagasztaltatik” - ez a kereszténységnek, a taoizmusnak s magának a Ji-kingnek is alaptanítása.
A harcművészetben az éntelen ember a szó szoros értelmében legyőzhetetlen!
Nemcsak azért, mert tisztán lát, s intuíciója vezérli, de azért is, mert „saját akkumulátora” helyett a Mindenség atomenergiája működteti. Amit manapság látsz: álszerénység, alázatoskodás, képmutatás.
A pöffeteg, hiú és hatalomszomjas ego ravasz színjátéka, aki nemcsak a világot, de önmagát is becsapja, mert be akarja kasszírozni nemcsak a pénzt, a hatalmat, a sikert és az elismerést – de még a szenteknek s a „jó embereknek” kijáró isteni dicsőséget is. Miközben zsebre teszi a hatalmas vagyont, neked azt mondja: a szegénység erény! Miközben a fejedre lép, azt hirdeti, hogy te maradj csak szépen alázatos.
A gátlástalan önzés előszeretettel jelenik meg a szerénység pózában (farizeizmus).
A Csien jelében valódi éntelenségről van szó!
Itt az ember pontosan tisztában van a saját értékeivel!
Krisztus - miközben mosta Péter poros lábait - tudta, sőt ki is mondta, hogy ő Isten Fia, s hogy rá a legnagyobb dicsőség vár!
A szerényt az álszerénytől a hiteles önismeret különbözteti meg: egy szerény művész, ha elhivatott, ki meri jelenteni, hogy műveit beleírta az emberiség kultúrájának történetébe, hogy „egész népemet fogom tanítani”. - Bár, hozzá kell tennem, hogy aki valóban szerény, nem tartja fontosnak, hogy a neve fennmaradjon.
A jósjel azt tanácsolja: maradj lent, és föl fogsz emelkedni!
Ha fönt vagy, ne ünnepeltesd magad, mindig lépj hátra s lefelé - ha lent vagy, láss mélységes értelmet a szolgálatban.
Ismerd és becsüld saját értékeidet - ne légy se szolgalelkű, se önmagad igazságtalan bírája! - és ne várj senkitől elismerést. Ha mégis kapsz: köszönd meg és annyi!
„Emberektől dicsőséget nem veszek.” Nem tudnak ugyanis olyasmit adni, ami nekik sincs. Minden dicséret: üres. Kivéve, ha Istentől ered - de ez a dicséret belülről szól.
A legnagyobb dolgok mind lent, a csöndben, a mélyben, a szótlan, alázatos odaadásban születnek. A szerénység a legnagyobb eredmények szülőanyja.
Sok hírneves és túl ünnepelt, divatos „világsztár” beszámolt arról, hogy értékeit élete szerény és szorgalmas időszakának köszönheti. Sikere a méhben érett meg - s ha nem vigyáz, ha a siker fényébe belevakul, és elveszíti a szerénységét, lelkileg és művészileg is tönkremegy.
Ez nem erkölcsi kérdés, hanem a lét dinamikájának sorsszerű működése. Keleten karmának hívják."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
HENG - KITARTÁS (TARTÓSSÁG)
"Képjel: Egy szív és egy csónak két part között. Életút.
"Jöhet jó és rossz, ha egy szível, egy csónakban evezünk!” Ez a kínai mondás valószínűleg a „Heng” jeléből eredt.
Bármi történik, tartsd az útirányt! Ne térj le, semmi áron. Se holnap, se holnapután - tarts ki, nagyon sokáig. Ez a sorsod útja.
A „Változások Könyve” azt tanítja, hogy minden változik, sőt nincs is más, csakis örökös Változás - ez a jel a maradandóságról szól, a tartósságról; arról, hogy a Szívnek - a középpontnak - nem szabad változni.
A „Heng” az eszményi házasság jele.
Ebben élek, lassan fél évszázada. Voltam benne szerelmes kamasz, gondterhelt férfi, apa, most már nagyapa - minden sejtem, agysejtem, körülményem, barátom, otthonom, hazám és az emberiség történelme, még az éghajlat is megváltozott; mi is változtunk a feleségemmel, csak a házasságunk nem változott, mert az az „Égben” köttetett.
A tartósság titka, hogy miközben minden meghal, állandóan újra is születik. Ha a hűség nem változik, ha megmarad a „szív”, akkor az „elmúlás-születés” váltakozása értelmet és irányt kap.
A középpont nem változik.
A jósjel üzenete: jó úton haladsz, maradj rajta, tartsd az irányt!
A bölcsek azt mondják:
„Siker. Kívánatos az állhatatosság. Kívánatos tudni, merre megy az ember.”
Az Igaz Ember ebben a jelben nem engedi hatni magára a változással járó kísértéseket. Olyan, mint a jó hajóskapitány: nem hat rá vihar, hullámverés, éberségét nem veszíti el szélcsöndben sem, a partok, amelyek elsuhannak, nem vonzzák - csak a Cél!
Ezt csakis akkor tudja megcsinálni, ha egységben van önmagával, ha meg van győződve róla, hogy az Út, amin halad: jófelé visz."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
KUAN - TISZTÁNLÁTÁS (FIGYELEM)
"Képjel: Egy madár néz "madártávlatból" - s a Látás ősi szombóluma
Mielőtt cselekszel, pontosan látnod kell mit, miért teszel.
Feladatod: láss tisztán, személytelenül, előítélet-mentesen.
Lásd önmagadat, másokat és sorsod alakulását így, ahogy valóban van - nézz úgy, mintha Isten szemével látnál.
Mindig valamilyen „szemüvegen” át nézünk.
Önzésünk, vágyaink, reményeink, félelmeink, gátlásaink, elvárásaink, szubjektív előítéleteink, de főleg hazugságaink, önáltatásaink „szemüvegén”.
Most meg kell szabadulni mindezektől. Mielőtt egyetlen lépést tennél, lásd meg a Valóságot!
Nézd meg, milyen is ez az egész valójában!
Ki vagy te? Ki az, akivel beszélsz? Miről szól ez a történet? Mit akarsz valójában és miért?!
Melyik az igazi utad, s melyik a hamis? Pillants rá mindenre úgy, mintha most látnád először!
Így szabadulhatsz meg attól, ami már méltatlan hozzád, amit már kinőttél - így indulhatsz el új úton, amelyen már nem káprázatod, hanem éberséged vezet majd.
Ezt az utat Sorsnak hívják.
Mielőtt egyetlen lépést is tennél, látnod kell az igazi perspektívát.
Még nem látod - erre figyelmeztet a jósjel -, de itt az ideje, hogy végre lásd!
„Tisztánlátás. Mosd meg a kezed, mielőtt áldozatot hozol! Tisztelettel tekintenek arra, aki igaz úton (a szent szellemek útján) jár.”
Hogy „lásd” a jósjel mindennapi üzenetét, meg kell hogy értsd spirituális jelentését.
A taoista Templomot úgy hívják: „TAO KUAN.”
Jelentése: „Hely, ahol figyelem a Taót.”
A taoista meditáció titka semmi más, csakis a FIGYELEM.
Figyelem a lélegzetemet. Figyelem az energiák áramlását. Figyelem a gondolataimat. Figyelem a lelkemet. Figyelem az életemet.
Buddha reinkarnációját (Avalokitcshvara) úgy hívták: KUAN JIN. Azt jelenti: „FIGYELI A HANGOT.”
„A meditáció - tanította - semmi egyéb, mint figyelni a külső-benső hangot.”
A szerzetesek éneklés és a szent szövegek olvasása közben egy fából készült Halat ütöttek, ritmikusan.
A halnak mindig nyitva a szeme! Mindig LÁT - ez az éberség jelképe.
És most jön a jósjel mindennapi jelentése: a tisztánlátás azt jelenti, hogy nem vagy belekeveredve a világba. Nem azonosulsz semmivel: csak látod. Nézed, mint magasról egy tájat, mint utazásod térképét. Látod, hol vannak az ösvények, hol az akadályok, fölismered sorsod rejtett összefüggéseit, s innentől kezdve nem fordulhat elő, hogy azt mondod majd: „Bocsáss meg, Uram, nem tudtam, mit cselekszem!”
A tisztánlátó ember nemcsak jó úton jár, de rejtélyes hatással van a környezetére is.
„Belülről” néz, s ez a tekintet nemcsak tiszta, de roppant erős is. Nem gyengíti semmiféle önző érzelem vagy gondolat.
Bárkire néz: látja a gyengéit is. Nem lehet elbújni előle. Ez a félelem nélküli, átható tekintet ereje.
S ez a mondat már átvezet a harcművészethez: a győzelemhez vezető út első lépése: kiismerni ellenfelemet és stratégiáját.
És természetesen önmagamat is: a jó harcos kendőzetlenül látja saját hibáit s erényeit. Bármilyen veszélyes helyzetbe keveredik, szüntelenül a figyelem állapotában van. A jó harcos akkor is tisztán lát, ha támad, és akkor is, ha őt támadják.
Kérdésedre a válasz: nézd meg jól! Mintha nem is rólad lenne szó. Mintha mással történne az egész.
Ennyi a feladatod. Utána léphetsz! Erre biztat ez a jósjel..., talán mert „látja”, hogy nem látsz jól! S nem is tudod, nem látsz tisztán."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
CSIEN - FOKOZATOS FEJLŐDÉS
"Képjel: Víz és vágás. Ez a Csian folyó szimbóluma: forrása a Csou-királyságból, Közép-Kína hegyei közül eredt, átvágta magát hatalmas térségeken, egyre duzzadt, szélesedett, végül beleömlött a tengerbe.
Kérdésedre a válasz: „Halad, de jóval lassabban, mint ahogy szeretnéd!” Két természeti hasonlat segít átélni a helyzetedet.
Az egyik, ahogy egy vékony erecske elindul, kanyarog, duzzad, erre-arra csörgedezik, magába gyűjt más vizeket, majd szétterjed, s hatalmas, hömpölygő folyammá válik.
A másik, a két kua hasonlata: egy Fa nő a Hegy tetején.
Mennyi idő kell hozzá! Ráadásul külső szem csak a lombjait látja, gyökereit nem! Pedig ez teszi a fát naggyá, erőssé; hogy egyre mélyebben belenöveszti magát a föld sűrű, sötét rétegeibe!
Amit látni, az belülről és alulról növekszik.
Ami a növekedés folyamatát segíti, az a benső szilárdság. A bizonyosság: „Úgy lesz, ahogy megálmodtam!” Magasra nőni csakis rendíthetetlen alapokon lehet.
A másik lényeges dolog: külső alkalmazkodókészség. Mit jelent ez? Mindig a legkisebb ellenállást követni. Mindenhová belebújni, fogást keresni hajlékonyan, szívósan - szüntelenül alkalmazkodva a külső lehetőségekhez.
A növekedés küzdelem - de nem az a célja, hogy legyőzd a külvilágot, hanem hogy kiteljesedj!
A növekedés akadálya: a türelmetlenség.
Idővel a gyökérzet a sziklát is szétrepeszti, belefúrja lágy szálait a kemény kövekbe, de ha ezt a lassú küzdelmet sietteted, akkor az egészből nem lesz semmi.
Itt sejtes növekedésről van szó. Lépésről lépésre. Fokozatosan.
Van nap, amikor semmi sem történik. Van, amikor úgy tűnik, az egész visszafejlődik; a helyzet néha teljesen reménytelennek látszik.
Ebben a jósjelben tanulod meg, hogy sorsod nem egyenes vonalban, hanem cikcakkban halad. Ahol minden „cik” és minden „cakk” nem zsákutca, hanem az érlelődés kihagyhatatlan állomása! Ilyenkor elveszted a hitedet. Rohannál tovább. Valaki azt kiáltja benned: „Az egészből nem lesz semmi! Gyerünk tovább, nem szabad itt leragadni!” S utólag kiderül: amit mellékvágánynak hittél, haladásod döntő állomása volt!
Nietzsche azt mondta: „Akarni = egy akaratot sokáig akarni.”
A Csien jósjel mélyebb értelme önmagad és mások lényének fejlesztését látja itt: „Az Igaz Ember szilárdan őrzi erkölcsi s szellemi erejét, hogy fejlessze a közönségeset.”
Bármit kérdeztél, a válaszban nemcsak a távoli beteljesülés lehetősége rejlik, de az is, hogy hozzá kell nőnöd a feladathoz.
Éretlen vagy még, hogy most, azonnal megkapd."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
LÜ - ÁTUTAZÓ
"Képjel: Emberek egy zászló köré gyűltek.
Átmeneti helyzeted az utaséhoz, a vendégéhez hasonlatos. Nem otthon vagy, hanem idegenben, távol a gyökereidtől. Sikerre csak kicsiny és nem jelentős dolgokban számíthatsz - itt semmi sem a tiéd s „véglegesen” nem is lesz.
Jézus azt mondja: „Legyetek átmenők!”
Ezt az egész földi életre érti: éljétek meg, hogy itt vagytok, de ne tekintsétek ide ítéltnek magatokat. Itt minden elmúlik! Nem a „ti országotok”.
A kínai íráskép arra int: az emberek jönnek-mennek, nem hozzájuk, hanem a „zászlóhoz”, a szellemi gyökérhez kell hűnek maradnod!
Ha elfogadod, hogy átutazó vagy, turista vagy vendég, helyzeted még kellemes is lehet. De mindig tudnod kell: ez nem a te világod, s az emberek idegenek. Mélyebb sorsod nincs velük.
A helyzet rendszerint nem tart sokáig.
Futó kaland is lehet tartalmas - de ha nem vagy elővigyázatos, elveszítheted a méltóságodat.
A kép futó Tűz a Hegyen: gyorsan tovaterjed. Találkozás és elválás: ez itt az életed. Ne nézd véglegesnek az átmenetit! Tudd: idegenekben vagy, s ezért légy az emberekkel óvatos, tapintatos.
Válaszd meg, hol s kik között időzöl. Tervezz rövid távra!"
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
FU - VISSZATÉRÉS (ÚJRASZÜLETÉS)
"Képjel: Lépések visszatérnek az útra.
„Visszatérés. Siker.
Feltör s belehatol akadály nélkül.
Társak jönnek. Hibátlan.
Fordul a sors, visszatérsz a saját utadra.
Hetedik a visszatérés napja.
Előnyös ha van úti célod!”
Ez a téli napforduló: a legmélyebb sötétségben megszületik a fény. Valójában visszatér, mert minden körbe-körbe forog, mint a bolygók a nap körül: minden visszatér - de nem ugyanoda.
Visszatér a tavasz, de nem ugyanaz a tavasz, és te sem vagy ugyanaz, és egyetlen fűszál vagy élmény sem ugyanaz!
Mi az, ami itt visszatérhet? Az „én vagyok!” örömteli létélménye.
Egyetlen pillanatig mindenkinek volt már ilyen élménye - ha máskor nem, akkor gyermekkorában.
Ez az inspiráció. Hogy nincs halál! Hogy örökkévaló szellem vagyok! Akiben ez nem tudatosul, az is megél azért annyit ilyenkor, hogy nehéz életkorszakában valamiféle reménység villan föl.
Kezd múlni a baj.
Lábadozik.
S vissza-visszatér a hite, az életkedve, és előbb-utóbb az ereje is.
A levegő lassan megtelik a biztató Jövő illatával.
Új tervek, új társak, új lehetőségek érkeznek.
Erős késztetést érzel a cselekvéshez, de várj! A lelkesültség még nem Erő - csak a „hetedik nap”, a hetedik „ütem” lesz majd a Tett pillanata.
A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor egy asszony áldott állapotba kerül. Tudja, hogy sorsa gyökeresen megváltozott - mégis sok hónapos nyugalomra, békére, csendre van még szüksége, amíg önmaga az anyaságra, és magzata a méhében „megérik”.
Gyűjts erőt, dolgozd fel múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen.
Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hajtóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.
Az új idők hajnalán föl kell dolgozni a múltat és meg kell erősödni a jövőhöz.
Ehhez nyugalom kell.
Nehéz csöndben maradni olyankor, amikor a legszívesebben kitörnél, pedig most még erre van szükséged: csírázó hitednek meg kell erősödnie."
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
TAI - VIRÁGZÁS (HARMÓNIA)
"Képjel: Ember úszik az Örök Változás folyamában. Harmóniában a Taóval.
Lassan minden kivirágzik.
Amikor a Teremtő és a Befogadó harmóniába kerülnek egymással, az élet minden területén megjelennek az áldás jelei: a bőség, a béke, a teljesedés, a jólét, az eredmény, a jó közérzet.
Áldás akkor van bárkin, amikor harmóniába jut Isten akaratával.
Ilyenkor nem küzdünk a „sodrással”, hanem belesimulunk, együtt úszunk vele. Mint a sebes folyóban, valósággal elrepül mellettünk a part; egyetlen karcsapással is hatalmas távolságot szelünk át, mert erőnk összegződik a folyó erejével.
Harmónia az, amikor tetteinket segíti az isteni Erő, a szellemi világ - sőt, ilyenkor még az embervilág sem ellenséges.
A természetben ez a virágzás ideje.
„Virágzás. A kicsi elmegy, a nagy jön.
Üdv! Siker!”
A mai ember a tavaszi virágzás idején megrészegedik, megfiatalodik, felserken, vibráló öröm és mohóság borítja el - még a vér is gyorsabban száguld az ereiben.
Az ősi Kínában a virágzás a jólét és a csendes béke nyugalmát jelentette.
Amikor az ember a „Tao” hullámain úszik, nem történik semmi, mert semmi sem az övé: minden a Taóhoz tartozik, ő is, a teste is, a lelke is; a siker sem az övé, s a virágok is a Tao gyümölcseit érlelik.
„Kuo tai - ming an!” - így szól a sok ezer éves közmondás.
„Ha az országban jólét van, az emberek békések.”
A „jólét” itt persze nem a mai elrákosodott dúsgazdagságot jelentette, hanem a virágzó cseresznyefák jólétét. Ez nem az egyéni mohóság, hanem az isteni bőség szüntelen áradásának az eredménye.
Tai azt jelenti, hogy most „együtt vagy magaddal”. Tudattalanod a tudatoddal.
Egód fokozatosan puhul, enged, hátrább szorul. Nem követel, nem sóvárog, hagyja, hogy megkapd végre azt, amit valóban megérdemelsz. Első örömödben azt hiszed, hogy „maguktól” teljesednek a terveid - könnyű ebben az erőtérben ellustulni! -, s ezért a vonások mindarra figyelmeztetnek, hogy a harmónián is dolgozni kell!
A békét meg kell óvni - s mivel emberek vagyunk, s minden mulandó, a harmónia állapotát újra és újra meg kell teremtenünk.
A Tao sodrásirányában is „úszni” kell.
Benső harmóniád emberi kapcsolataidban is visszatükröződik. A harmóniának varázshatalma van. A harmonikus személyiség puszta jelenléte is tisztít, rendez, gyógyít és teremt.
Érzem, hogy ez az ember nem magának akar!
Pontosabban: amit akar, azt nekem is, magának is, mindenkinek akarja egyszerre; azt akarja, amit az Univerzális Szellem akar.
Lehet, hogy valami új indul életedben. Az is lehet, hogy új szövetségeseket találsz. Nemcsak belül, kívül is serkentő körülményekkel találkozol.
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
SENG - FELTÖREKVÉS
"Képjel: Erjesztett italok mércéje. 1 seng kb. 1 liter).
Ez a felnövekedésnek, a tervek valóra válásának, az elképzelések megvalósításának ideje. Seng ma azt is jelenti, hogy „felemelkedés”, „hivatali előmenetel”. Sereg az, amikor valaki az ismeretlenség homályából feltör s ismertté válik.
Az ősi képjel jelentése mélyebb. Azt mutatja, ahogy az esszencia lassan megtölti a mércét: cseppenként lepárolódik a lényeg.
Száz kiló gyümölcsből néhány liter pálinka. Mindannyiunk életének van lényege. Nemcsak élünk - valamiért élünk. Valamit meg kell csinálni, ki kell hozni magunkból. Nehéz meghatározni, mi ez. A legfontosabb. Egy cél, amely külső is, belső is egyszerre! Életterv, amelyet csak úgy tudok teljesíteni, ha felnövök hozzá: ha azzá válok, akivé lennem kell! Ez történik a Seng jelében.
A vonások pedig azt mutatják, ahogy a „föld bensejéből” lassan kibukkan egy fácska, s növekedni kezd, magasra.
Kérdésedre a jósjel ezt feleli: a siker az erőfeszítéseden múlik.
Napról napra, óráról órára, sejtről sejtre szorgalmasan munkálkodni kell. A „fának” - mondják a bölcsek - erőfeszítésre van szüksége, hogy gyökeret eresszen a sűrű földbe, s hogy magasra nőjön.
„Feltörekvés, nagy eredmény. Lásd a Nagy Embert. Ne aggódj (ne kételkedj). Déli hadjárat üdvös.”
A jósjel felszínes értelme a lassú, de akadálytalan felemelkedésről szól. Elismertségről; lassan „kinősz a föld alól”, s meglátják végre, hogy ki vagy s mi rejlett benned. Minden álom - amelyért az ember keményen dolgozik - megvalósul. Ez a folyamat zajlik éppen, vagy előtte állsz. A szívós munka itt nem erőszakot jelent, hanem éppen ellenkezőleg: mindig meg kell keresni a legkisebb ellenállás irányát, mint a fa finom hajszálereinek vagy a szélfútta ágaknak: alkalmazkodni kell, kikerülni, finoman behatolni, belenőni, lassan dúsulni, erősödni.
A jósjel mélyebb értelme a taoista jóga titkát rejti: az utat, ahogy saját lényegedre, szellemi valódra rátalálsz. Ehhez tanácsos a „Nagy Ember” segítsége, aki jól ismeri ezt az utat, mert megjárta már.
Kövesd csillagodat - nap mint nap közelebb érsz hozzá. Erőfeszítéseidnek meglesz jutalmuk. „Ne félj!” azt jelenti: „Higgy magadban!” Az állhatatos munkának az is eredménye, hogy egyre jobban megismered magad, s rájössz, erős vagy! Sorsteremtő hatalmad van!
Amikor elindulsz, aggódsz még, mert nincs hited - de ahogy az élet először visszaigazol, aggodalmadat fölváltja a bizalom. Ez az időszak, amikor a legjobbat tudod kihozni magadból. Ami benned rejlik, most megvalósulhat.
Nincs készen... Most készíted. A jósjel azért mondja, hogy „ne aggódj!”, mert a folyamat lassú!
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
TUN - VISSZAVONULÁS
"Képjel: Megtorpanó láb, egy malac és egy kéz: valaki visszavonulás közben malacot áldoz.)
Ez a számunkra kissé mulatságos képjel azt üzeni: egy lépést se tovább! Vonulj vissza, és áldozd fel különféle „földi” ambícióidat: ez lesz sikered titka.
„Visszavonulás. Siker.
Előnyös jóslat a Kicsinynek.”
Bármit kérdeztél, a válasz az, hogy vissza kell vonulnod és felkészülni olyan időkre, amikor helyzeted kedvezőre fordul. A visszavonulás nem feladást jelent, hanem az idők jelének bölcs felismerését.
Kutuzov orosz tábornok a „Tun” jósjelének zseniális alkalmazásával roppantotta össze a legyőzhetetlennek vélt Napóleont. Nehéz taktika, kevesen tudják végrehajtani. Először is föl kell ismerned, hogy a győzelemre most nincs esélyed. Az idő nem neked dolgozik: ha magot vetsz, nem kel ki; kihajózni nem tudsz az apály miatt; az ellenség erősebb és lendületben van - nem elég, ha megtorpansz, vissza is kell vonulnod. Nem elég, ha nem ütközöl - az ütközés lehetőségét is kerülnöd kell! Tudatosan és megfontoltan hátra kell lépned. Ennek lélektani titka az, hogy amibe bele vagy bonyolódva, abból ki kell kászálódnod, és el kell szakadni tőle.
Valamit nagyon akartál? Ne akard!
Valamire vágytál? Valamitől féltél? Valami nagyon kellett volna? Tépd le magadról ezeket az érzéseket, mintha nem is hozzád tartoznának!
Légy közömbös! Ne azonosulj a lelkiállapotaiddal! Mintha kívülről és felülről néznéd magad - mintha nem is veled történne ez az egész.
Konfliktushoz két ember kell, és ha te nem „állsz oda” - nincs konfliktus. Ez egyébként egy harcművészeti trükk. Olyan hatásos lehet, hogy például a birkózásban új szabályokat kellett hozni, mert világossá vált, hogy egy gyenge versenyző még a világbajnok győzelmét is meg tudja akadályozni, ha passzív marad, és folyamatosan kibontakozik minden akcióból.
Aki „nem akar”, azzal nem lehet mit kezdeni.
Nem elég, ha nem vitatkozol, ha nem akarsz meggyőzni senkit, nem elég, ha kívül nem ütközöl - belül is vissza kell vonulni!
Válj le ügyeidről, vond ki belőlük lelki energiáidat!
Mentesítsd magad a feszültségektől azáltal, hogy nem szállsz harcba a gonosszal..., hanem kitérsz előle.
Ne küzdj a dagály ellen, sőt hátrálj, ha jön! Ott se légy, mire odaér.
A feladat, hogy ebben az átmenetileg vesztesnek tűnő helyzetben ne ess pánikba! Minél „szakszerűbben” hátrálsz - annál nagyobb erőt gyűjtesz az előretöréshez.
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/
FENG - BŐSÉG
"Képjel: Bőségszaru. Csírázó magokkal csordultig telt edény, amelyet alulról tűz táplál.)
A beteljesülés, a tetőzés állapota. Napod delel, s ami érlelődött, most kibontakozik. Kulminál. „Ne légy szomorú! - mondja a bölcs. - Találd meg napodat lelked középpontjában!” Az ember várakozó örömmel kíséri vágyának kibontakozását, de amikor beteljesül, mégis szomorúságot érez. Ennek több oka van. Először is tudja, a csúcs után már lefelé visz az út. Másodszor látja, hogy álmaihoz képest kevés a valóság! Álmaiban több volt, szebb, és örömtelibb. Most itt van - de nem elég!
Ez a jel a megvalósulás örömét s szomorúságát jelenti.
A Feng a Tűz és a Dörgés kuákból áll: egyetlen villámlásban ragyog föl hirtelen az élet: itt van, de mindjárt eltűnik!
Minden sikert a mulandóság és a hiábavalóság érzete kísér.
A bölcs a következő tanácsokat adja: ne tartsd meg magadnak, amit elértél. Innen kezdve ne fölfelé törj - hanem terjeszd ki eredményeidet, adj belőlük másoknak is! Tudd, hogy a Fejlődés spirálisan működik: egy kör most lezárul.
Egy reménységed valóra vált, vagy éppen beteljesül, egy karmacsíra megérett az aratásra - új életkör indul. Nézz körül, vess számot mindazzal, amit nem láttál, mert rejtve volt még az időben: s menj tovább! De fölfelé! Minden spirálkör legyen tágabb, szellemibb!
Ne azt folytasd, amit eddig: csak a mókus forog a saját kerekében. Lépj följebb! Álmodj többet! Új tervek, új társak, magasabb eszmék!
A régit lezárni csak úgy lehet, ha tiszta szemmel, a „középpontodból” nézed, s józan számvetést tartasz eredményeid fölött. S utána nézz tovább! Magasabbra!
A bölcs tudja, hogy életünk szimfóniája sok tételből áll, s ezért nem esik kétségbe, ha az egyik tétel befejeződik. Sőt, ha szépen játszotta, még élvezi is.
Mai világunkban ide tartozik a nyugdíjba menetel lelki problémája is.
Az emberek nemigen tudnak új életet, új karmakört kezdeni.
Ez nem életkor, hanem éberség kérdése.
Csak a test útja véges. A szellem útja: végtelen.
(Jól tudják ezt mindazok, akik bölcsen öregszenek.)
Idézet: Müller Péter - Jóskönyv - Ji King / Mindennapi használatra c. könyvéből
További gondolatok, információ: https://mullerpeter.hu/konyvek/joskonyv-2/