Ott Anna főállású olvasó és kultúraszervező a szó legmenőbb értelmében: A Hadik művészeti vezetője, a Margó Irodalmi Fesztivál egyik főszervezője, idén szeptembertől a METU óraadó oktatója, emellett rendszeresen ír a Könyves Magazinnak és az Elle Magazinnak, irodalmi sétákat és beszélgetéseket vezet. Valószínűleg az ő nevéhez fűződik a legnépszerűbb magyar irodalom-tematikus instagram oldal is, amelynek keretében egy fantasztikus, maratoni olvasóklubot hozott létre a Jelenkor Kiadóval való együttműködésben - több mint három hónapja együtt olvashatjuk vele Nádas Péter Párhuzamos Történetek című nagyregényét, ami minden olvasónak különleges és megismételhetetlen irodalmi élményt nyújthat.
Annával hivatásról, stílusról, öltözködésről, szabadidőről és természetesen olvasásról beszélgettünk. Fogadjátok szeretettel interjúnkat!
- Hogyan lettél olvasó és mit jelent számodra az olvasás?
- Gyerekként és kamaszként azért olvastam, hogy kiszakadjak a valóságból. A TED beszédemben az olvasásról ezt mondtam, és ennél jobban talán nem tudom megfogalmazni: "Erőforrás. Nem hobbi, nem hóbort, nem póz, nem lájk mágnes, nekem erőforrás az olvasás. Egy forrás, amihez bármikor visszatérhetek, leguggolhatok és beleihatok, megmártózhatom benne. Az erőben, amit olvasás közben kapok." Az pedig a legnagyobb mázli és a legnagyobb büszkeségem, hogy ez az erőforrás mára a munkám is egyben.
- Hogyan néz ki egy munkanapod, hogyan egyeztethetők össze a különféle elfoglaltságaid?
- Igyekszem minél hatékonyabban és átláthatóbban megszervezni a napjaimat előre egy héttel. A reggelek itthon telnek, ilyenkor ülök le a gépem elé és írom meg a cikkeket, nagyobb lélegzetvételű anyagokat, válaszolok az emailekre, mert reggel vagyok a legösszeszedettebb. Aztán jönnek a megbeszélések napközben, mostanában az esték is tele vannak munkával, vagy irodalmi beszélgetést vagy irodalmi sétákat tartok. Mivel több helyen dolgozom, az még segít, ha a hét napjait is beosztom, így hétfőn Margózom, kedden az egyetemen tanítok, a szerda és a csütörtök a Hadikos nap, pénteken pedig olvasok. Szépen hangzik ez a sorminta, azért a valóságban sokszor keresztbe húzza a terveimet.
- A sok különféle feladat mellett mikor marad időd olvasni? Van kifejezetten olvasóidőd, ami szent és sérthetetlen?
- Napközben nem tudok olvasni, mert folyamatosan jár az agyam, csörög a telefon és jönnek az emailek, estére pedig általában már nagyon elfáradok. Így inkább reggel olvasok, előbb kelek egy órával, így van időm csendben és nyugalomban olvasni. Ezt mindenkinek ajánlom, aki megteheti, mert egészen másképp indul a nap. A hétvégék is az olvasásé és ebből a szempontból megmaradtam gyerek, a téli szünetben és a nyári szünetben van időm az igazán nagy olvasmányélményekre.
- Hol és hogyan töltöd legszívesebben a szabadidőd, hogyan töltődsz fel egy-egy hosszú hét után?
- Szentendrén nőttem fel, így a kisváros, a természet közelsége mindig fontos volt, de az elmúlt években a hangsúly mégis átkerült a munkára és a teljesítésre. A karantén nagy részét a Mecsekben töltöttük, aminél jobb döntést nem is hozhattunk volna. Nehéz volt a visszaállás, ezért megfogadtuk, hogy amennyi időt csak tudunk, ott fogunk tölteni. Péntek reggeltől vasárnap estig az erdőben vagyunk, rengeteggel könyvvel és a két kutyánkkal. Csak itt tudok igazán pihenni és feltöltődni. Ezek a napok egészen más ritmusban telnek, mint a budapestiek, sötétedéssel fekszünk, napkeltével kelünk, egész nap a friss levegőn olvasunk, kirándulunk és eszünk. Pontosan ennyiből áll a nap, így tudjuk visszanyerni az energiát, amit a hét öt napján elégetünk és elhasználunk a rohanással, stresszel, munkával.
- Mi jellemzi a stílusod és hogyan fejezed ki ezt az öltözködésben?
- Az öltözködésem minden nap tükrözi a hangulatomat, nagyon szeretem ezt a játékot az önkifejezésben. Az elmúlt években egyre fontosabb, hogy amit magamon hordok, annak legyen története, időtálló darab legyen, ismerjem a tervezőjét, egyetértsek a márka hitvallásával. Egyre kevesebb ruhám van, viszont amik megmaradtak, amiket újonnan szereztem be azok olyanok, amiket jó esetben még a gyerekem is tud majd hordani, mert nem megy ki a divatból és nem megy tönkre egy szezon alatt. Egyetlen mániám van, ami nem csillapodik, bár próbálom magam kordában tartani: táska-függő vagyok. Sok esetben szinte csak a táska öltöztet.
- Mi a fontosabb számodra, a kényelmes vagy az elegáns, a praktikus, vagy a stílusos - kell egyáltalán ezek között választani, dönteni?
- A mindennapokban a legfontosabb a stílusos kényelem és a praktikum. Nem bírok ki egy napot, de talán egyetlen órát sem olyan ruhában, ami szorít, amit féltenem kell, amiben viselkednem kell. Ebben azért nagy szerepük van a kutyáimnak is, általában velük indulok dolgozni és két munka között simán belefér egy erdőben töltött óra, vagy egy nagy séta a Gellért-hegyen. Amikor egy-egy irodalmi programon szerepelek, akkor persze élvezem, hogy kicsit kiöltözhetek, de az eleganciában sem adok alább, ott is nagyon fontos, hogy könnyen hordható és kényelmes legyen a ruha.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a NON+-szal és milyen volt a találkozás?
- Egy régi Hadikos kollégám, barátom a kávéház után a NON+-nál kezdett el dolgozni, így a találkozás nagy öröm volt. Meglátogattam őt a showroomban, ahol Sacival is megismerkedtem és órákig nem tudtam kiszabadulni a ruhák közül, mindegyiket fel szerettem volna próbálni. Őszintén mondom, hogy én ennyire kényelmes ruhákat még talán soha nem hordtam. Megkérdeztem Sacit, hogy miért vágott bele a NON+-ba, azt válaszolta, hogy nem talált sehol olyan kényelmes ruhákat, amikre vágyott, így megcsinálta magának. Amikor ezt kimondta, tudtam, hogy a legjobb helyen járok.
- Mi az aktuálisan legizgalmasabb projekted és mire készülsz éppen?
- A karanténban elhatároztam, hogy kiolvasom Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét és azt is a fejembe vettem, hogy másokat is szeretnék erre ösztönözni. Így egy közös olvasássá alakult az ötlet, ahol hetente száz oldalanként haladunk a történetben és minden héten online beszélgetünk róla egy irodalomkritikus, esztéta, író társaságában. Tizenhárom hete meghatározza a napjaimat ez a történet, nagyon nehéz lesz nélküle. Ennek a lezárására, kicsúcsosodására készülök, emelett pedig idén először egyetemen is tanítok, ez is hatalmas kihívás és egy nagy kaland. Októberben megtartjuk a Margó Irodalmi Fesztivált és elkezdődtek a Hadik irodalmi programjai, ezek szervezése és a beszélgetésekre való készülés tölti ki ősszel a napjaimat.
